Szélesi Zoltán klub nélkül

„Ha a csapat feljutott volna az első ligába, vélhetően Strasbourgban maradok” – jelezte a beszélgetés közepén Szélesi Zoltán, hogy a jelenlegi kint is vagyok, bent is vagyok állapottal szemben az egyszerűbb megoldások híve. A 21-szeres válogatott klubja, a Racing a záró fordulóban Montpellier-ben pont nélkül maradt, visszacsúszott a mit sem érő negyedik helyre, ami a jobbhátvéd útját is kijelölte.

„Lejárt a szerződésem, összepakoltam, hazajöttem, szerdáig Telkiben vagyok, aztán a Balaton partján pihenek a családommal, a barátaimmal – foglalta össze a következő hetek programját a védő. – Hogy meddig tart a vakáció? Engem is megnyugvással töltene el, ha tudnám, hol és mikor kezdem el a felkészülést, bizonytalan jövőképpel kicsit problémás elengedni magam. Célországként Anglia, Hollandia és Németország jöhet szóba: utóbbi futballkultúráját korábbi klubom, a Cottbus révén ismerem, az angolról az internetnek, a televíziónak és a válogatottbeli csapattársak beszámolóinak köszönhetően sok mindent tudok, a holland kapcsán pedig elég a szövetségi kapitány, Erwin Koeman nevét említenem. Hollandia évtizedek óta rengeteg kiváló edzőt és játékost ad a világ futballjának.”

Furcsán hat, hogy a jövőre vonatkozó kérdések kapcsán a Strasbourgra, illetve Franciaországra vonatkozó megjegyzések hallatán a bekk tagadólag rázza a fejét.

„Első ligás klubban akarom folytatni a pályafutásomat, mert élvonalbeli játékosnak tartom magam, a Strasbourg viszont a másodosztályban ragadt. Az elnök úr két hét múlva felhív, addig van időm gondolkodni, de tényleg minimális az esélye, hogy a Racingban futballozzak. A francia stílus vonzott, bele akartam kóstolni az ottani futballba. Megtettem: túl laza, vagy egyszerűen én vagyok kicsit szögletes hozzá. Többször nyilatkoztam, hogy gondom volt az edzőnkkel, aki az utolsó fordulókban kizárólag a saját embereit játszatta, napokra eltűnt, és ezt büntetlenül megtehette. Végül kirúgták, de ez rajtunk már nem segített, az én helyzetemen sem változtatott. Mellesleg már egy héttel az elbocsátása előtt kipakolt a szobájából... Profi környezetben dolgoztunk egy öncélú, amatőr trénerrel.”

Telkiben mindamellett az utóbbi tétel is stimmel.

„Erwin Koeman pontosan tudja, mit akar velünk elérni, és nekem a nemzeti együttes miatt is fontos, hogy gyorsan csapatot találjak magamnak. Olyan klubot, ahol a munka alapján ítélnek meg, ahol folymatosan játszhatok, mert ez alapkövetelmény a válogatottban. Nyilván magunk felé húz a szívem, de szakmai érvek és a saját tapasztalataim is azt mondatják velem, hogy a szombati albán–portugál és svéd–dán vébéselejtezőn is születhet számunkra kedvező döntetlen. Az albánok kiszálltak a versenyből, de új edzőjük van, akinek bizonyítani akarnak, a prémium is motiválhatja őket, és egyébként sem jellemző rájuk a behódolás. Olyan győzni akarás dolgozik bennük, amely az én strasbourgi edzőmben soha nem is fog. Ő tavaly el sem tudta képzelni, hogy legyőzhetjük a Lyont vagy a PSG-t. Ha a válogatottban mi is így gondolkoznánk, semmit sem érnénk el.”