Friss szél söpört végig szerda reggel Róma utcáin, és a hűs levegő kifejezetten üdítően hatott a napok óta melegrekordoktól és fojtogató fülledtségtől szenvedő városban. A hőmérséklet és a páratartalom azonban alighanem az esti Bajnokok Ligája-csúcsdöntőre – vagy hogy az olasz sajtóban a mérkőzésre használt felsőfokú alakot használjuk: finalissimóra – készülő Manchester United és Barcelona játékosait, edzőit foglalkoztatta a leginkább. A „futballmeteorológusok” határozottan állították: a meleg a mediterrán Katalónia együttesét, a hideg és az esetleges eső a rideg Angliából érkező gárdát segíti.
Ebben a tekintetben pedig délben már a Barcelona állt nyerésre, hiszen néhány óra alatt visszatért a szokásos kánikula, amelynek legfőbb mellékhatásaként az utcai üdítőárusok forgalma hihetetlen mértékben megugrott. Hogy mást ne mondjunk példaként, a középkori inkvizítorok kínzásai eltörpülnek amellett a kegyetlenség mellett, amelyet néhány olasz rendőr hajtott végre: a kiszikkadt, nyálukat csorgató manchesteri és barcelonai szurkolók gyűrűjében dobálták be kisbuszukba azt a ládányi hűtött vizet, amit nem sokkal korábban egy illegális árustól lefoglaltak. Legalább az őrsön nem szomjaztak…
Bezzeg ahhoz a dobozhoz nem mert hozzányúlni senki, amelyben Ruí Costáék frissítői sorakoztak vagy tíz kiló jégkockával körülbástyázva! Éppen a legnagyobb forróság idején, délután kettőkor játszották le a Colosseum mellett felállított kispályán az európai és az olasz sztárok közötti gálamérkőzést, amely szerdán alighanem a világ egyetlen olyan futballeseménye volt, amely a fellépők neve alapján nyomába érhetett a BL-döntőnek. A hazaiaknál pályára lépett például Angelo Peruzzi, Alessandro Costacurta és Bruno Conti, a vendégeknél pedig egy sor csillag, Vítor Baíától kezdve Frank Rijkaardon, Michael Laudrupon, Ruí Costán, Bryan Robsonon és Leonardón át Rudi Völlerig bezárólag.
Nem a gólok számítottak ezen a meccsen, sőt tulajdonképpen semmi sem számított: a találkozót vezető Pierluigi Collina az első félidő végén gondolt egyet, szabadrúgást ítélt Európa javára, és rögvest bebizonyította, a bírók sem rabjai a szabályoknak.
Elkezdte kimérni a kispályán eleve kissé túlzásnak számító kilenc métert: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 – itt megállt egy pillanatra, hatásszünetet tartott, majd határozottan továbbindult – 10, 11, 12, 13, mígnem elért az ellenfél gólvonaláig…
Mondani sem kell, a lövésből gól született, reklamálásnak azonban helye nem volt.
S ha már szóba hoztuk a szabályokat, emlékezzünk meg az európaiak edzőjeként jelen lévő Ruud Gullit pólóján olvasható, nyilván az esti meccsre utaló gondolatról: „Ne felejtsd el az aranyszabályt! A törvényeket mindig a győztesek írják.”
Hogy labdarúgásban kik esnek ebbe a kategóriába, könnyen eldönthettük a BL-falu bejárata felé közelítve, a kerítéssort ugyanis óriásmolinókkal díszítette fel az UEFA, a vásznakra régi klaszszikusokról szóló, fontos idézeteket nyomtatva. Tisztes magyar ember mindjárt a második feliratnál nekiállt fotózkodni, a bíbor háttér előtt ugyanis ez állt: „Puskás egyike a legnagyobb játékosoknak és gólszerzőknek. Azt hiszem, sokak szemében ő minden idők legjobb futballistája. Félelmetes bal lába volt, és ha egy az egyben állt szemben a kapussal, sohasem láttam hibázni. Soha. Sir Bobby Charlton.”
De az is büszkeséggel tölthette el a magyar látogatót, amikor kinyitotta a döntő hivatalos programfüzetét, és azt látta, hogy az UEFA a következőképpen állította össze a BEK, illetve BL történetének álomcsapatát: Kahn – Baresi, Beckenbauer, Maldini – Gerrard, Di Stéfano, Gento, Best – Dalglish, Cruyff, Puskás.
A szerkesztők Cristiano Ronaldót és Lionel Messit kihagyták a csapatból. Talán azt gondolták: harcolják ki a helyüket a Stadio Olimpicóban.