A jó védekezés kupagyőzelmet ért

A Kálvin téren már délután háromkor felfedeztük az első Honvéd-mezes fiatalembert, és mivel a Magyar Kupa döntőjének visszavágója 19 órakor kezdődött, ezt jó jelnek vehettük. Nem is kellett csalódni. Hatvan perccel a kezdő sípszó előtt a Határ úttól a kispesti stadionig szinte mindenhol a meccsre készülődőket láthattuk, zsúfolásig megtelt a pálya felé tartókkal a 42-es villamos, no és valamennyi üzlet, ahol szomjat lehetett oltani.

Hosszú-hosszú sorok kígyóztak a pénztárak előtt, a létesítmény körüli utcákban szinte lehetetlen volt parkolni, valódi futballhangulat vezette fel a kedd esti ütközetet. A nagy melegben persze nem volt meglepő, hogy a hot dog árusnál heten, az üdítőkimérésnél huszonheten, míg az alkalmi sörcsapnál nyolcvanheten várakoztak. A televíziós közvetítés ellenére a főtribünön minden szék gazdára talált (akárcsak egy héttel korábban Győrben, a VIP-fotelek ugyancsak nem maradtak üresen ezúttal sem), míg a kapu mögötti szektor, amely a Honvéd-ultrák otthona, olyannyira megtelt, hogy hasonlóra a legfanatikusabb kispestiek sem tudtak példát mondani az elmúlt évekből.

De ez nem is csoda: a piros-feketék az első mérkőzésen hatalmas bravúrral egy nullás előnyt szereztek, így igen kedvező kilátásokkal várhatták a trófea sorsáról döntő második találkozót. Az is örömteli látvány volt, hogy övéik nehéz helyzete dacára meglehetősen sok győri szurkoló foglalt helyet a vendégek számára fenntartott kanyarban, vagyis szó sem volt arról, hogy a zöld-fehérek az első felvonás veresége miatt eleve feladták volna a harcot.

Nagyon jó ötlet volt a Honvéd részéről, hogy nem sokkal a kezdés előtt, amikor már csaknem megtelt a nézőtér, köszöntötték a bajnoki címet nyerő tizenhat éveseket. A srácoknak alighanem életre szóló élmény, hogy több ezren tapsoltak nekik az éremátadás során.

A meccs viszont úgy kezdődött, mintha a hazai csapat lenne hátrányban. A piros-feketék támadtak, könnyen gólt is szerezhettek volna, ám kimaradtak a lehetőségek, és a fővárosiak majdnem megbánták a könnyelműségüket: Józsi György emelésénél a kispesti szurkolók a szívükhöz kaptak, ám mivel Misheck Lungunak sikerült a kapu torkából mentenie, maradt a Honvédnak kedvező gól nélküli állás. Noha a színvonal nem volt eget verően magas, az akaratra, a hajtásra nem lehetett egy rossz szavunk se – igaz, az lett volna meglepő, ha egy