Ölelés a tiszteletkör után
Edzéslesen voltam Újpesten, és erről be is számoltam pénteki számunkban. Arra voltam kíváncsi, milyen érzésekkel és gondolatokkal készül az utolsó két fordulóra az Újpest, amely sokáig vezette a tabellát, ám mostanára kiengedte sorsát a saját kezéből, és így végső helyezése a Debrecen eredményeitől függ. Részleteztem azokat a szóbeszédeket és összeesküvés-elméleteket is, amelyeket az utóbbi napokban a lilák háza táján hallottam és hallottak kollégáim. Az érintettek körében ezek felháborodást váltottak ki annak ellenére, hogy a mondatok nem lapunk álláspontját tükrözték, és nem hittem/hittük volna, hogy a pletykák idézése ennyire félreérthető lesz. Természetesen eszünk ágában sem volt bármivel megvádolni az érintett három klubot, ugyanakkor megérthető az is, hogy Újpesten csalfa képet fest a csalódottság, és hiszem is, hogy csak erről van szó.
A kép tisztázása érdekében idézzük fel a leginkább kifogásolt részleteket.
„Már múlt pénteken, a Zalaegerszeg elleni győzelem előtt és után boldog-boldogtalan azt regélte, hogy a debreceniek pénzt ígértek a paksiaknak, ha legyőzik a lilákat, és lám, le is győzték.” Néhány sorral később: „… keserű szájízzel emlegeti, hogy Éger László, a paksiak korábban Debrecent is megjáró védője az egyik gól után éppen a DVSC jelen lévő elnökének nyakába ugrott örömében, mondván, ez talán érthető, mégis ízlésesebb lett volna a közös boldogság szűkebb körben.”
A DVSC a honlapján emlékeztet mindenkit arra, hogy Éger László a Paks játékosaként tavaly két meccsen is szerepelt a Debrecen ellen, és mindkét alkalommal nagy szerepe volt abban, hogy a Debrecen egyszer sem tudott nyerni, ami lényegében a bajnoki címébe került. A „megszólított” Éger László így reagált: „Pakson tisztességes fizetést kapunk, nem szorulunk rá mások pénzére, és még csak szóba sem került, hogy a Debrecentől extra prémiumot kapnánk az Újpest legyőzéséért. A lelkiismeretünk tehát tökéletesen tiszta. Minden gyanúsítás roppant igazságtalan, amit bizonyít az a tény, hogy az előző bajnokságban a debreceni meccsen én egyenlítettem, a hazain pedig az utolsó percekben a gólvonalon a labda útjába vetődve akadályoztam meg a Loki győzelmét. Négy pontot vettünk el a DVSC-től, amely végül kettővel végzett a második helyen az MTK mögött. Valóban szép négy évet töltöttem Debrecenben, három bajnoki címet, egy bronzérmet és Szuperkupa-győzelmet is szereztem ott, de ma már minden erőmmel a Paks sikeréért dolgozom. Ettől a jó kapcsolat még megmaradt. Az igaz, hogy amikor a tiszteletkört futottuk az Újpest legyőzése után, észrevéve Szima Gábort, a Debrecen elnökét átléptem a korláton, és megöleltük egymást, de nem hittem volna, hogy ez a természetes emberi gesztus ilyen feltételezésekre ad okot.”
Az újpestiek azt is felemlegették, hogy „miután a DVTK döntetlent ért el a Szusza Ferenc Stadionban, futballistái az öltözőbe vonulva a játékoskijáró falát döngették azt kiabálva, hogy »Hajrá, vidék, hajrá, Debrecen!«” A Diósgyőr a honlapján közleményben reagált: „Klubunk kommentárja egyértelmű és világos: nem történt ilyen eset. A diósgyőri labdarúgók a Diósgyőrnek szurkolnak, a pályán a Diósgyőrért küzdenek, és tudják, hogy mi a kötelességük.”
