A kupa katalán királyai

„Nem azért jöttünk Valenciába, hogy a lefújás után sorfalat álljunk a Barcelonának, hanem azért, hogy hazavigyük a trófeát, amelyet legutóbb huszonöt éve nyertünk meg!” – szította a tüzet tanítványaiban Joaquín Caparrós, a vasárnap óta a döntő helyszínén készülő Athletic Bilbao edzője. Játékosai igyekeztek igazolni a szakvezető szavait, a kezdő sípszó után azonnal nekiestek a parádés szezont futó Barcelonának, s erőfeszítéseiket egy szöglet utáni Toquero-fejes formájában már a 8. percben siker koronázta.

A bilbaói vezető gól után egy ideig nem tért magához a Barcelona. A sérült Andrés Iniestát, Thierry Henryt, Rafael Márquezt és Gabriel Militót, valamint az eltiltott Eric Abidalt nélkülöző Guardiola-csapat feltámadásához és az egyenlítéshez a Chelsea elleni meccshez hasonlóan ezúttal is középső védőt játszó Yaya Touré félpályás szólója és szenzációs lövése kellett. Attól kezdve az idénybeli 59. tétmeccsén futballozó, fáradtnak tetsző bajnoki listavezető megnyugodott, és a felnőtt klubkarrierje első döntőjén mindenképpen nyerni akaró Lionel Messi vezérletével a második félidő első húsz percében háromgólos előnybe került, egyben biztossá tette 25. kupagyőzelmét.

Az argentin zseni 2–1-es vezetést jelentő gólja már a hatodik volt a kupasorozatban – ezzel ő lett a Copa del Rey mostani kiírásának legeredményesebb játékosa –, egyszersmind idénybeli 48. meccsén 37. alkalommal vette be az ellenfelek kapuját. Ennél jobb átlaggal a klub történetében csupán ketten dicsekedhetnek: Ronaldo 1996–1997-ben 49 mérkőzésen 47 gólt jegyzett, Mariano Martín pedig az 1942–1943-as szezonban 31 találkozón 44-szer (!) repítette mennyekbe szurkolóit.

Taktikailag úgy nyerte meg a döntőt a Barcelona, ahogy Guardiola előre megmondta: megakadályozta, hogy a bilbaói támadások eljussanak Fernando Llorentéig. Emellett a baszkok szüntelen koncentrációt és kiváló erőnlétet követelő letámadásos védekezése csupán az első barcelonai gólig működött, azt követően a katalánok játéka nemcsak eredményes, hanem látványos is volt.

Joan Laporta klubelnök „a szurkolók, a menedzsment, az edző és a játékosok kiváló egységében” látta a diadal kulcsát, s a Barca első embere még a meccs előtt odabökött egyet a spanyol tisztségviselőknek, mondván: „Két ország válogatottja játssza a spanyol Király-kupa döntőjét!”

Nos, a körítés valóban nem mindennapi volt: frenetikus hangulatban szurkolt katalán és baszk – a Bilbao drukkerei még azt a magáról megfeledkező fanatikust is kiadták maguk közül, aki fejbe dobta Daniel Alvest. A spanyol állami tv-ből pedig kirúgták azt az igazgatót, aki a meccs előtt bilbaói és barcelonai helyszíni kapcsolást rendelt el, miközben a Mestallában – János Károly király és Zsófia királyné füle hallatára – mindkét fél szurkolói kifütyülték a spanyol himnuszt.

Barcelonában ötvenezer ember tódult az utcákra a győzelmet ünnepelendő – a többség ugyanolyan 25-ös számú, a „Kupa királyai” feliratú mezben, amilyenben a játékosok átvették a trófeát; 45-en nem bírtak magukkal, őket előállították, míg a közeli Gironában meghalt egy fanatikus, miután szakadékba zuhant.