Óriási lépés a trófea felé

„Kimondhatatlanul büszke vagyok a lányokra, akik a fináléba kerüléssel már hatalmas bravúrt vittek véghez, s ami itt, Aalborgban történt, már a csodás ráadás, amelyről nem is álmodtunk – mondta a női Bajnokok Ligája-döntő első, dániai összecsapásáról Vanyus Attila, a győriek klubelnöke, aki ezzel is igyekezett levenni a túl nagy terhet a veszprémi visszavágón is a sérült Görbicz Anita nélkül felálló fiatal csapat válláról. – Bármi is lesz a párharc végeredménye, a Győr már elérte története legnagyobb sikerét. Ha valaki nekem azt mondja az évad elején vagy a babát váró Aurelia Bradeanu kiválásakor, hogy fináléba jut a tizenéveseket is pályára küldő ETO, csodálkoztam volna.”

Pedig ez történt – s a zsúfolásig megtelt aalborgi Gigantium csarnokban azzal a szándékkal lépett pályára Konkoly Csaba együttese, hogy megpróbálja folytatni bravúrsorozatát. Sikerült.

„Jól mozogtak, szorgalmasan gyakoroltak játékosaink, és minden előjel arra utalt, hogy meg tudják állni helyüket a Viborg ellen – fűzte az elnök szavaihoz Konkoly Csaba. – A legtöbb nehézségünk persze a térdműtét előtt álló Görbicz hiányából fakad, hiszen nagyon sok taktikai variációnk rá épült. Ezért azt terveztük, hogy nagyon összefogott és fegyelmezett csapatjátékkal igyekszünk helyettesíteni irányítónkat.”

Az ETO és a válogatott világklasszis irányítója két mankóval bicegett társai között, hogy kímélje a bal térdében be- vagy elszakadt keresztszalagot. Sérülése súlyosbodásától nem kell tartani, ezért is engedélyezte dr. Balogh Péter csapatorvos, hogy Görbicz elkísérje csapatát Dániába.

„Kimondhatatlanul boldog vagyok, pedig keserű szájízzel vártam a meccset, mert annál rosszabbat nem tudok elképzelni, mint a pálya széléről tehetetlenül figyelni társaim játékát – mondta a meccs után Görbicz Anita, aki a szombati, veszprémi visszavágón sem szerepelhet, mert az operáció után legalább három hónap, legfeljebb fél év kényszerpihenő vár rá. – Pályafutásom egyik legfontosabb meccse lett volna a Viborg elleni találkozó, de mit tegyek, a Jóisten így akarta. A posztomon a tehetséges Kovacsics Anikó jól megállta a helyét. Kár, hogy gyorsan kiállították.”

Görbiczhez hasonlóan Eduarda Amorim sem léphetett pályára: ő évad közben igazolt Győrbe, és már játszott BL-meccset a Szkopje színeiben. A brazil átlövő mégis eljött Aalborgba – erősítendő kötődését az együtteshez.

A viborgiak szívták egy kicsit a fogukat amiatt, hogy nem a saját csarnokukban fogadhatták az ETO-t. Az ő termük ugyanis – az európai szövetség szabálya szerint megállapított – kisebb befogadóképessége miatt ugyanúgy alkalmatlan a BL-döntő megrendezésére, mint a győri Magvassy-csarnok. A lelkes viborgi szurkolók persze követték kedvenceiket a mintegy 80 kilométerre fekvő Aalborgba, ahol már az utcákon és a csarnok környékén kisebb karnevállal ünnepelték csapatukat. Sokan már előre ittak (nem is keveset) a medve bőrére, ám ettől legfeljebb kedélyesebbek lettek. Errefelé az agresszivitásnak, a durvaságnak, a mocskolódásnak nyoma sincs a szurkolók között.

Szombaton aztán befutott a legfanatikusabb győri drukkerekkel érkező két autóbusz is, és már a kora délutáni belvárosi „lazító” sétájukon gyorsan kiderült: a hosszú zötykölődés nem szegte kedvét az ETO dobokkal, trombitákkal, kereplőkkel felszerelt, igaz, a hosszú úttól kissé gyűrött hívei-nek. Mondani sem kell, hogy az öt és fél ezres csarnokban szintén kitettek magukért a Győr kisebbségben levő, ráadásul a rigorózus házigazdák által két csoportra osztott drukkerei, akik a győ­­zelem mellett azzal is vigasztalódtak, hogy egy hét múlva Veszprémben az ő szurkolásuktól fognak megremegni a csarnok falai. A Győr pedig egyik kezét már rátette a gyönyörű, méteres BL-serlegre.