Kínos eset
Annyira adja magát a szójáték, hogy az már kínos: Roy Keane (ejtsd: kín…) megfigyelőként ott volt szombat délután a Bozsik-stadionban. Ahol a bajnokaspiráns Loki 1–0-ra győzött az enervált Honvéd ellen.
Csak lesett a jó Roy, csóválta a fejét: ilyet ő még nem látott.
Pedig feltűnt már néhány futballmeccsen, hogy mást ne mondjak, 1990 és 1993 között 114-szer a Nottingham, aztán 2005-ig 323 alkalommal a Manchester United mezét viselve lépett a gyepre, hogy aztán szombat délután Kispesten csak fogja a fejét: nehéz szakmát választott, bizony, játékosként könnyebb volt, mint megfigyelőként…
Mondhatnánk neki, hogy a két csapat a most látottnál lényegesen többet tud, hogy nagyon sok meccset játszottak a fiúk az elmúlt hetekben („Ó, az fárasztó lehet” – gondolná Keane, aki tizenöt éven át heti két tétmérkőzést tudott le, a magyarnál pindurkát gyorsabb, lüktetőbb angol bajnokságban vagy éppen a Bajnokok Ligájában), és hogy ne feledjük: meleg is volt.
Az igazán kellemetlen az, hogy az ír válogatottban hatvanhatszor pályára lépő Roy Keane-nek megsúgták: az általa látott alakulatok közül az egyik alighanem megszerzi a bajnoki címet. Roy először nagyot nevetett, gondolván, a híresen fanyar angol humor elérte Budapestet is, de a körülötte lévők zord ábrázatából rájött, nem az a vicc, amit hall, hanem amit lát…
Sokadszor járatódott le a magyar foci, sokadszor derült ki, hogy az NB I ebben a formában piacképtelen, és fájhat a szívünk, ha elképzeljük, amint az angol futball ritmusához szokott Roy Keane egy pubban a barátaihoz fordul: skacok, nem hiszitek el, mit láttam, feltalálták a műfutballt. Az milyen?! – néznek rá csodálkozva. Olyan, hogy a jobb áttekinthetőség kedvéért már önmagában is lassítva zajlik a játék.
A klubvezetők ügyesen megtorpedózzák a létszámcsökkentési tervet, noha a vak is látja, még csak tizenkét élvonalbeli profi klubunk sincs… Igaz, nem ez a megoldás.
Az ilyen Keane-féléket nem kell a mi kis bajnoki meccseinkre beengedni.
