Arsenal: 180 percnyi tanácstalanságArsenal: 180 percnyi tanácstalanság
Ugyanúgy kezdődött a két angol együttes összecsapása, mint az egy héttel ezelőtti, azzal a különbséggel, hogy ezúttal az immár a sérüléséből felépülő Robin van Persie-vel felálló Arsenal esett neki a Manchester Unitednek, s nem fordítva. Más kérdés, hogy a nyomás nem tartott sokáig, sőt Kolo Tourénak spiccel kellett mentenie Cristiano Ronaldo beadásánál, nehogy a labda eljusson az üresen érkező Andersonhoz. Aztán következett az a bizonyos három perc, amely romba döntötte a római utazást tervezgető Arsenal törekvését, egyúttal rányomta bélyegét a mérkőzés folytatására. A mindössze 19 esztendős Kieran Gibbs, majd az első mérkőzésen parádézó Manuel Almunia hibája a 11. percre gyakorlatilag pontot tett a párharc végére.
Itt jegyezzük meg, hogy Arsene Wenger gárdája az ezt megelőző 13 tétmeccsén kapott annyi gólt az Emirates Stadionban, mint most három perc alatt, s november 15. óta (Aston Villa) nem kapitulált kétszer ugyanazon a hazai találkozóján.
Az ellenfél ismeretében Wenger nyilván nem volt egyszerű helyzetben 0–2 után, az mindenesetre szemet szúrt, hogy az „ágyúsok” semmi váratlant sem húztak (nem tudtak), a manchesteri tizenhatoshoz érve csupán a beadás lehetősége maradt, ezek pedig még csak sebet sem ejtettek az MU védelmén.
Mint ahogy az első mérkőzésen sem. Száznyolcvan perc tanácstalanság jellemezte az Arsenal fiataljait, akik lehet, hogy külalakra szépen is tudnak futballozni, de egyet alighanem még meg kell tanulniuk: a nyerés tudományát. Ami a trófeákat tekintve 2005 óta nem sikerül...
* * *
Manchester United: nem volt kérdés a továbbjutás
Nem állíthatjuk, hogy az első perctől elsöprő támadójátékkal rukkolt ki a Manchester United az Emiratesben, igaz, valószínűleg nem is tervezett ilyet: Sir Alex Ferguson menedzser tisztában volt azzal, az első mérkőzésen megszerzett egygólos előny birtokában idegenben az óvatosság lehet a célravezető taktika. És az események a manchesterieket igazolták, hiszen türelmes játékuknak és a londoniak két hatalmas egyéni hibájának köszönhetően a 11. percben már 2–0-ra vezettek.
A tökéletes helyzetkihasználás mellett azonban a fegyelmezett védekezés is a United malmára hajtotta a vizet. Bár vezetett néhány támadást az Arsenal, amikor a vendégeknél a hivatalosan befejező csatárnak jelölt, gyakorlatilag balszélsőt játszó Wayne Rooney nem átallott csapata alapvonalánál védekezni, amikor a United középső hátvédjei oszlopként álltak a védelem tengelyében, amikor a csapat középpályásai három passzal tolták át a játékot a hazai térfélre – bizony minden londoni erőfeszítés hiábavalónak bizonyult.
A józan gondolkodás azt diktálta volna, hogy a 2–0-s előnyt követően az Arsenal kapujához szegezi a Manchester Unitedet, ám szó sem volt ilyenről, és nem csak azért, mert a hazaiak képtelenek voltak újítani. Cristiano Ronaldóék minden tekintetben átvették az irányítást, és a játék képe alapján egyértelműnek tűnt, csak idő kérdése, mikor esik a harmadik vendéggól. A 3–1-es győzelem jogosságához cseppnyi kétség sem fér, a United megérdemelten kapott esélyt arra, hogy Rómában megvédje tavaly Moszkvában megszerzett BL-címét.