Véget ért a nagy álom

A hokisok már a levezető fu tásból szállingóztak vissza a csarnok felé, amikor a drukkersátorban még zengett a „Ria, ria, Hungária!” Pedig megint kikaptunk, ráadásul ki is estünk, de továbbra is annak kell örülni, hogy egyáltalán itt lehettünk. A Dánia elleni 1–5 után a Németországgal szembeni utolsó mérkőzésén felszabadult játékkal búcsúzhat a magyar válogatott az elittől.

Remélhetőleg csak egy évre.

„A világranglista alapján is mi vagyunk az utolsó helyezettek, Dánia tehát jobb nálunk. Pici hokitársadalom vagyunk, az árral szemben úszunk évek, évtizedek óta. Az maga a csoda, hogy itt lehettünk a világ legjobb tizenhat csapata között, most mégis kicsit csalódott vagyok. Szlovákia és Fehéroroszország ellen is csak kevés hiányzott legalább a hoszszabbításhoz” – mondta a csapatkapitány, Kangyal Balázs. Nem véletlenül említette, hogy árral szemben…

Az első harmadban jól teljesítettek a mieink, ismét érezhető volt, hogy tart tőlünk az ellenfél, és a világbajnokságon először mi ütöttük az első gólt; Fekete Dániel ügyesen tette középre a korongot egy leforduláskor, Palkovics Krisztián szépen elhúzott a kapus mellett, és már ugorhatott a mellette szurkoló nyakába minden magyar. Vas János adta a másodlagos asszisztot, így az első sor az utolsó előtti meccsen megszerezte első pontjait.

A kapott gól után Dánia – amely az alsóház első fordulójában a mélyrepülésben lévő Németország ellen nyert – rákapcsolt, jött rendületlenül, s a játékvezetőktől is megkapta a kellő támogatást. Horváth András olyan mozdulatért bűnhődött két perccel, amilyenből száz van egy meccsen. Utóbb ugyan elnéztek egy szabálytalanságot nálunk, de pillanatok múlva olyat fújtak be, amelyről igencsak megoszlottak a vélemények. A kettős fórban Kim Staal addig várt a rövid saroknál, amíg egypakknyi hely nyílt Szuper Levente hóna alatt, és máris 1–1 volt.

„A kettős emberelőny volt a fordulópont, onnantól kezdve a mi kezünkben volt a meccs” – mondta Jesper Damgaard, Dánia csapatkapitánya.

Tíz perccel később már 2–1 volt oda, újabb tíz után pedig már 3–1. Nem sokkal korábban Tokaji Viktor vérző arccal és bot nélkül csúszott le a jégről egy hatalmas ütközés után. Az eset a bíróknak nem tűnt fel, de Ladányi Balázs „duruzsolása” nyomán úgy tetszett, utólag a „zebrák” is érezték, járt volna nekünk a fór. De csak érezték, nem fújták be, csupán akkor állítottak ki a túloldalról, amikor Szuperre ráestek – mezőnyből egyetlenegyszer sem kerültünk emberelőnybe. Bezzeg amikor Vas János kente palánkra az ellenfelet, őt rögtön kiszórták, ráadásul fejre irányuló támadás címén végleges kiállítással, ami azt jelentette, hogy ötperces, kapott gólnál sem véget érő emberhátrányba kerültünk. Ebből lőtte Dánia a harmadikat, végleg szertefoszlatva a magyar reményeket.

„Semmi különös sem történt, lent volt az ellenfél feje, én lendületben voltam, magam előtt tartottam a kezem, és eltaláltam a fejét. Ő összeesett, de annyira rosszul azért nem lehetett, mert tovább játszott. A bíró úgy döntött, hogy kiállít, emiatt az utolsó mérkőzésen sem szerepelhetek. Amit előtte Tokajival műveltek, az durvább volt, vérzett is, mire a játékvezető azt mondta: majd feltakarítják a jeget, mi ne törődjünk vele… De nem akarok kibújni a felelősség alól, butaság volt, amellyel a csapatot büntettem, ezért bocsánatot is kérek” – búslakodott Vas „Jankó”, majd megemlítette, hogy a 46:19-es kapura lövési arányból kiindulva azért a rivális jobban is játszott. Ezzel nem is lehet vitatkozni, a középső harmadban a dánok nagyon jól mentek, mi pedig csak az egy szem fórunkból tudtunk kapura lőni, egyébként nem.

Az utolsó játékrészre fegyelmezettségünk is odalett, az előzmények után olyan ütközésekbe is belementek a fiúk, amelyekben esélyük sem volt a korong megszerzésére, csak hogy kieresszék a gőzt. A negyedik, természetesen emberelőnyös gól után Szuper lába begörcsölt, Hetényi Zoltán kapta az ötödiket: 1–5 lett a vége, és mivel Ausztria 1–0-ra győzött Németország ellen, akkor is kiestünk volna, ha nyerünk.

Az előzetes számítások alapján jövőre Szlovénia, Nagy-Britannia, Lengyelország, Horvátország és Dél-Korea mellől kísérelhetjük meg az A-csoportba való visszajutást a divízió 1-ben.