hétszer vereséget szenvedett, háromszor volt jó döntetlenre, és csak egyszer örülhetett három pontnak. Igaz, az a bizonyos siker különösen kedves a lilák szimpatizánsainak, ugyanis Debrecenben (2–1) született. A két csapat „előéletének” ismeretében sokan gondolták, csak a gólkülönbség lehet kérdéses, a pontok elosztása nem. Csakhogy az már a kezdő sípszó előtt kiderült, hogy szerdán az MTK Budapest otthonában nem csak három pontot veszített az Újpest. A hazai drukkerek azon nem különösebben lepődtek meg, hogy a címvédő ellen lecserélt Rajczi Péter nem tudta vállalni a játékot, ugyanis tudták, a bajnokságban eddig kilenc gólt szerző támadó erős rúgást kapott a lábára. Azt viszont nem értették, hogy első számú kedvencük, Kabát Péter miért nincs a kezdő tizenegyben, mi több, még a kispadon sem…
A kérdésre a választ a tizenhatszoros válogatott maga adta meg: „Az MTK elleni találkozó vége felé valamelyik hazai labdarúgó belekönyökölt a vállamba, és kiderült, beszakadt az izmom. Tavaly egy fordulóval a bajnokság vége előtt ugyanilyen sérülést szenvedtem, és bár nagyon szerettem volna pályára lépni a Diósgyőr ellen, a sűrű menetrend miatt inkább nem kockáztattunk. Nem tagadom, nagyon szeretnék segíteni a társaimnak, de innen, a lelátóról ez nagyon nehéz. Bízom benne, ha küzdelmes meccsen is, de miénk lesz a három pont.”
Az Újpest jól kezdte az összecsapást, és nem jelentett volna meglepetést, ha negyedórányi futballt követően már kétgólos előnyt szerez. A DVTK beszorult saját térfelére, és ha Tisza Tiborék pontosabbak, a lilák megnyugtató előnyt szerezhettek volna. A lehetőségek azonban kimaradtak, talán azért is, mert a pályán nem volt Kabát Péterhez hasonló vezéregyéniség. Az idő múlásával a DVTK ráérzett arra, ha feljebb tolja védekezését, s támadásokkal is megpróbálkozik, Balajcza Szabolcs kapuját is veszélyeztetheti. A vendégek előtt még az első játékrészben két hatalmas lehetőség adódott, azonban Djordje Kamber és Honma Kazuo egyaránt rossz megoldást választott.
A második játékrész felénél úgy tűnt, az újpesti labdarúgók temethetik aranyálmukat.
A Diósgyőr, amelyik korábban rendre szenvedett idegenbeli mérkőzésein, a fordulást követően igen jó teljesítményt nyújtott, és bár hátrányba került, fordítani tudott. Korcsmár Zsolt fejese még visszahozta a hazai reményeket, azonban ezen a napon a lilákban nem volt annyi erő, amennyi a győzelem kicsikarásához elegendő lett volna. A hazai védelem kevésbé volt stabil, mint a korábbi mérkőzéseken, és ha a diósgyőri támadók figyelmesebbek, nagyobb meglepetés is születhetett volna. Ha bíráljuk az Újpest védekezését, akkor ezt kell tennünk a támadójátékával is. Simek Péter az első félidőben ugyan többször is a vendégvédelem mögé jutott, a fordulást követően azonban alig lehetett olyan hazai támadást látni, amikor sikerült a széleken a diósgyőriek mögé kerülni. Akartak a hazai futballisták, ez nem vitás, azonban a Diósgyőr harcos futballja néha megijesztette a lilákat, és azért ez egy aranyéremre hajtó csapat esetében fura... Két fordulóval korábban az Újpest egypontos előnyben volt a DVSCvel szemben, most a hátránya már négy pont – öt fordulóval a bajnokság befejezése előtt ez jelentősnek tűnik…
