Megkezdődött a hivatalos nyári szezon a Balatonnál, ráadásul Siófokon a város több pontján is majálisoztak az emberek körhintával, céllövöldével. És azok tették jól, akik a sört meg a virslit választották szórakozás gyanánt, tudniillik a bennmaradásért küzdő helyi futballcsapat meglehetősen unalmas meccset játszott az MTK-val. Az első félidőben mindössze egy értékelhető támadást jegyezhettünk fel, azt a hazaiak vezették, míg az MTK, amely szerdán remek játékkal győzte le az Újpestet, a negyvenöt perc alatt egyszer sem veszélyeztette Milinte Árpád kapuját.
Ne is vesztegessünk több szót az első játékrészre, ennél mindenképpen érdekesebb lehet, hogy mi történik a nyártól a két klub háza táján.
„Tudom, egyre kevesebb az esélyünk a bennmaradásra, de amíg nem húzták meg fölöttünk a vonalat, addig küzdenünk kell
– mondta Csorba Ottó, a Siófokügyvezetője. – Persze már végiggondoltuk, mi lesz, ha kiesünk. Az biztos, hogy a Bp. Honvédtól kölcsönkapott Ivancsics Gellért, Koós Gábor, Edouard Ndjodo és Bojtor László távozik. Ám rajtuk kívül szeretnénk együtt tartani a keretet, és az sem titok, hogy Aczél Zoltánt is megpróbáljuk maradásra bírni. Célunk egyértelmű: azonnal visszajutni, hiszen a város is azt akarja, hogy Siófoknak NB I-es csapata legyen.”
Mivel a találkozón gyakorlatilag semmi sem történt, ezért álljon itt Domonyai László, az MTK ügyvezetőjének jövőképe is.
„Stratégiánk nem változik – szögezte le a klubvezető. –Újabb tehetséges, saját nevelésű fiatalokkal töltjük fel a nyáron a keretet, Tischler Patrik, Csiki Norbert és Ladányi Tibor kerülhet a nagyok közé. Valamenynyien 17 évesek, csakúgy, mint a már bemutatkozott, roppant tehetséges Eppel Márton. Anynyit elárulhatok, hogy Kanta József, Urbán Gábor és Hrepka Ádám iránt érdeklődnek külföldről….”
Eközben a nagyjából hatszáz néző csendben vette tudomásul, hogy véget ért az unalmas első félidő.
A szünet után valamelyest élvezhetőbb lett a játék. Helyzeteket, kidolgozott akciókat ekkor is csak elvétve láthatott a néhányszáz néző, de a folytatásban legalább nagyobb lett az iram (volt honnan fejlődni…), és a játékosok is harcosabbnak tűntek.
Még az is előfordult, hogy majdnem kisebb pofozkodásra került sor egy rossz ütemű szerelést követően, s ez bizony nagy előrelépést jelentett az első félidő apátiájához képest. Még a negyedik játékvezető, Gál Gyöngyi is bevetette magát a küzdelembe, a testével akadályozta meg, hogy Szilágyi György doktor, az MTK orvosa a pályára szaladjon, hogy ellássa sérült futballistáját.
Az MTK ekkor már többet birtokolta a labdát, de mintha nem is ugyanaz a csapat lett volna, amely szerdán bravúros győzelmet aratott az Újpest ellen, méghozzá közönségszórakoztató futballal. A siófokiak közül talán Aczél Zoltán volt a legaktívabb – az edző, akivel maradéktalanul elégedettek a Balaton partján, gyakorlatilag percenként ugrott fel a kispadról, s nincs kizárva, hogy erős késztetést érzett valamelyik hazai szögletnél, hogy sprinteljen, és a hálóba bólintson. Fájdalom, őt sem engedték a pályára (Gál Gyöngyi vele is nagy harcot vívott…), így maradt a gól nélküli döntetlen. Legalábbis a hoszszabbításig, amikor az MTK a semmiből szerezte meg a győztes találatot. Aki itt volt, vagy szentségelt vagy pillanatonként telefonált haza, hogy áll a Real Madrid–Barcelona. Mert erről a meccsről viszont nem sok mindent lehetett elmondani.
Gyorsan felejtsük is el.
