Csendesen, de elszántan

„Sechs und sieben” – közölte az ajtóban álló hölgy, amikor a magyar válogatott szombat kora délután megérkezett utolsó edzésére Dübendorfba. A gyakorlócsarnokban eddig használt négyes és ötös öltöző helyett tegnapra az épület végébe és az alagsorba helyezték át a mieinket, ott kellett volna korcsolyára cserélni a papucsokat. Merthogy zuhanyzó továbbra sincsen a mérkőzéshelyszín Zürich-Klotentól tizenöt kilométerre lévő létesítményben, ezért onnan felöltözve buszoznak át és vissza a játékosok, csak a lábbeliket veszik át helyben. Ezúttal a kispadnál, mert az első „ellenálló”, Horváth András után a többiek sem caplattak el a sarokba, inkább a jég mellett öltözködtek.

A tréning nem volt különösebben izgalmas, ezúttal csak Pat Cortina szövetségi kapitány rajzolgatott a taktikai táblára, a két segéd, Énekes Lajos és Diego Scandella nem. Mindenki csendben dolgozott, viccek a szokásostól eltérő módon csak a gyakorlás végére időzített kapura lövésekkor hangzottak el.

A zárás után a srácok készségesek voltak, mint mindig, de azért nem voltak beszédes kedvükben. Arról például egyikük sem nyilatkozott bővebben, hogy mi hangzott el az öltözőben az Ausztria elleni 0–6 után közvetlenül, illetve másnap reggel az edzés előtt. A mondatfoszlányokból azonban könnyű kikövetkeztetni. Cortina abban látta a vereség okát – és erről tájékoztatta is a keretet –, hogy a játékosok csak a szívükkel és nem az eszükkel játszottak, a lélektanilag nagyon rosszkor, az első szünet előtt és után kapott két gólt követően is mindenki csak arra koncentrált, hogy betaláljon, az viszont, hogy közben fontos taktikai feladatokat nem láttak el, már nem tűnt fel a nagy rohanásban.

„Mindennek a védekezés az alapja, hogy kevés góllal hozzuk a meccset – fogalmazta meg a ben nem tartott aranyszabályt Énekes Lajos másodedző, majd így folytatta. – Ha nem csak a gól után rohantunk volna, akkor nem is kapunk enynyit. Lehet, hogy nem is lövünk, de ennél bármi jobb. És hát így sem lőttünk…”

Mindenesetre a sógoroktól kapott zakó már a múlt, vasárnap délben jön Dánia, másnap pedig Németország, ellenük kell megpróbálni a majdnem lehetetlent, a bennmaradáshoz elengedhetetlen két győzelem megszerzését.

„Jól érezzük magunkat, mentálisan sikerült minket rendbe tenni a csúfos vereség után, amely előtt nem úgy sikerült a lélektani felkészülésünk, ahogy kellett volna – mondta Majoross Gergely. – Maradjunk anynyiban, volt egy kis fejmosás… Az utolsó két meccsen, Dánia és Németország ellen azt várom, hogy jól szerepeljünk, a lehető legjobb formánkat hozzuk, és mindent kiadjunk magunkból. Hogy ez elég lesz-e a bennmaradáshoz, az majd kiderül, de ha úgy tudunk játszani, ahogyan Szlovákia és Fehéroroszország ellen, én már elégedett leszek.”