Bomba az ágyúsoknak

Minden téren fölényben voltak a hazaiak Minden téren fölényben voltak a hazaiak

Sir Alex Ferguson ígéretéhez híven számításba vette, hogy a hétvégén a Tottenham ellen Tévez beállásával felpörgött az MU játéka, és a kezdőcsapatban adott helyet az argentinnak, akit Cristiano Ronaldo és Rooney fogott közre a széleken. A középpályán Giggsnek és Scholesnak sem volt hely, inkább a Fletcher, Carrick, Anderson hármas kezdett, a trió az Arsenal támadásainak szűrése mellett jól segítette a csatárokat. Az első félidőben a manchesteriek inkább a jobb oldalt erőltették, olyan is előfordult, hogy Fletcher vagy az első gólt szerző O’Shea tűnt fel a szélen, de Tévez is erről az oldalról adott majdnem gólpasszt Ronaldónak a 29. percben. Hogy a védelemről is ejtsünk néhány szót, érdemes megemlíteni, a londoniak nem tudtak olyan könnyedén átrobogni a felezővonalon. Adebayort sokszor csak felívelésekkel próbálták játékba hozni, ám Ferdinand és Vidics általában könnyedén semlegesítette a kísérleteket. A szélső védők közül a támadásokban is igen aktív O’Shea-vel ellentétben Evra kevesebbet ment előre, és Rooney is sokszor besegített a Walcottra állított franciának.

A fordulás után egy fokkal nagyobb nyomást fejtett ki az „ágyúsok” középpályája, melylyel több hibára kényszerítette a hazai együttest, ezért Ferguson Berbatov és a nyolcszázadik meccsén játszó Giggs bevetésével próbálta kicsit felrázni együttesét, amely végül nem szerzett újabb gólt, igaz a skót szakember valószínűleg így is elégedett, mert korábban azt nyilatkozta, kiegyezne az 1–0-s győzelemmel.

Szinte láthatatlan volt Arsene Wenger együttese

Tizenkét percet kellett várni az Arsenal első veszélyes akciójára, ez volt az első jele a Wenger-csapat tehetetlenségének. A támadó felfogású Nasrinak momentuma sem volt az első félidőben, az egyedüli csatárként harcba küldött Adebayor megjátszhatatlan volt, sőt a főszereplőnek szánt Fabregas sem tudott érvényesülni, legfeljebb Van der Sar kapujától 30 méterre vehette át a labdát tisztán, és akkor az őrizetéből szabadulni képtelen Walcottról még nem is szóltunk. S ha nincsenek Almunia hallatlan bravúrjai, legalább háromgólos hátrányban vonulhatott volna pihenőre a vendégcsapat.

Ami a védelmet illeti: az MU-ból az Arsenalba szerződő, nem teljesen egészséges Silvestre szerencsétlen mozdulata szemlátomást megfogta az amúgy sem túl aktív „ágyúsokat”, ráadásul a 19 esztendős Gibbsnek is idő kellett, mire megszilárdította a védősor bal oldalát.

Egyedül Fabregas középről és középre leadott lövését minősíthettük gólveszélynek, de azt is csak jóindulattal, ez pedig mindent elmond az Arsenal támadójátékáról – meg a világhírű manchesteri védelem teljesítményéről.

A második félidő derekán a dán csatár, Bendtner is pályára lépett, de sem ő, sem pedig a „lenullázott” középpályások nem tudták zavarba hozni Vidicséket – vagyis a tíz tétmérkőzés után ismét gólképtelen Wenger-együttes egyáltalán nem tudott újítani, végig alárendelt szerepet játszott. Pedig a francia szakembernek egy héten belül meg kell találnia az ellenszert, ha célba akar érni.