Az álom: tízes osztályzat

„Jobb egyszer hét kettőre kikapni, mint hétszer egy nullra.”

Többek között ezt is mondta a keddi, ZTE–Győri ETO 2–7-es összecsapást követően a vendégek szakvezetője, Dragoljub Bekvalac, és bizony a szerb trénerrel tökéletesen egyet lehet érteni. Ekkora pofonba soha semmilyen körülmények között nem jó beleszaladni, ám a méretes vereség némileg elviselhetővé válik, ha megelőzi tizenhárom veretlenül megvívott (kilenc győztes és négy döntetlenre adott) találkozó. Míg Zalaegerszegen az a nagy kérdés, hogy az együttes miként áll talpra, Győrben a Magyar Kupa mellett immár a bajnokság is új értelmet kapott. Az ETO hátránya ugyanis hat pontra csökkent a harmadik helyezett ZTE-vel szemben, ráadásul van egy elmaradt mérkőzése is (hazai pályán a Haladással), így a bronzérem elérhető közelségbe került Bajzát Péterék számára. A 28. évében járó támadó remek formában futballozik mostanság, ennek alátámasztására egyetlen adat: utóbbi három fellépésén hétszer talált az ellenfelek kapujába...

Milyen osztályzatra számított keddi teljesítménye után? Nyolcasra, kilencesre, netán tízesre?

Amíg tartott a mérkőzés, ez meg sem fordult a fejemben, a lefújást követően azonban mondták a csapattársaim, szerintük a Nemzeti Sport a legmagasabb érdemjeggyel jutalmaz majd – felelte Bajzát Péter. – Őszintén mondom, nem vagyok magam alatt, amiért csupán kilencest kaptam, már csak azért sem, mert tudom, játékban lehettem volna jobb is.

Dicséretes önkritika, hiszen három gólt szerzett, kettőt pedig előkészített. Volt már ennél eredményesebb élvonalbeli találkozója?

Három gólt már ebben a bajnokságban is szereztem, az ősszel a REAC és a Honvéd ellen. Mivel Zalaegerszegen két gólpasszt is sikerült adnom, mondhatom, eredményesség szempontjából a keddi volt a legjobb meccsem.

Egerszegen az első félidőben semmi sem utalt nagy különbségű vendéggyőzelemre: mi történt önökkel a szünet után?

Az első félidő kiegyenlített futballt hozott, majd döntőnek bizonyult, hogy a szünet után szinte rögtön sikerült egyenlítenünk. A találkozó kulcspillanata az egerszegi védő, Matej Miljatovic kiállítása volt, no és az, hogy a megítélt szabadrúgásból gólt értünk el. A pályán érezni lehetett, hogy Józsi György lövése megfogta a hazaiakat, amikor pedig Böőr Zoltán a negyedik gólunkat is megszerezte, a ZTE összeroppant. Tisztában voltunk vele, hogy győzelem esetén közel kerülhetünk a dobogóhoz, bíztunk magunkban, megküzdöttünk ezért a három pontért.

Tud arról, hogy a zalaiak védője, Varga Róbert súlyos sérülést szenvedett, miután önnel ütközött?

Tudok, és sajnálom, ami történt. Sorin Botisszal futottam párban, és amikor a hazaiak védője alászaladt egy beadásnak, elfejeltem a labdát. Abban a pillanatban éreztem, hogy valakivel, aki mögöttem áll, ütköztem, ám semmit sem láttam. A lefújás után elnézést kértem Varga Róberttől, aki azt mondta: tudja, hogy nem volt szándékosság a mozdulatomban.

Az ETO összeállítását nézve szembetűnő, hogy Tarmo Kink kivételével azok a labdarúgók voltak pályán, akik az ősszel Egervári Sándor irányítása alatt is rendszeresen futballoztak.

Igen, beszéltünk is erről a többiekkel. Aki látta az őszi meccseinket, igazolhatja, szemre akkor is tetszetősen futballoztunk, a szerencse azonban nem volt velünk. Most ugyanakkor olyan párharcok is a mi javunkra dőlnek el, amelyeken nem nekünk állt a zászló. Ilyen volt a DVTK elleni idegenbeli találkozó, valamint a mostani ZTE-meccs.

Két éve gólkirály volt, és az idén is az lehet, hiszen ebben a bajnokságban eddig már tizekilencszer volt eredményes. Ha még ötször betalál, meglehet a századik élvonalbeli gólja...

Nem elképzelhetetlen. Ennyire előre azonban nem tervezek. Az őszi idényt követően, amikor tizenegy gólnál jártam, arra vágytam, hogy javítsam meg a tizennyolcas csúcsomat. Ez sikerült, most az a vágyam, hogy meglegyen a huszadik. Sokan azt gondolják, pénteken a Vasas ellen könnyű dolgunk lesz, gólkülönbséget lehet javítani, azonban hiba volna lebecsülni az angyalföldieket. Elégedett lennék már a sovány egygólos sikerrel is, és az sem baj, ha nem én leszek eredményes. A csapatérdek ugyanis mindig megelőzi az egyénit.