Idill a szomszédban

Mindenki előtt ismert, hogy Magyarország a 2004-es Európa-bajnokságot éppúgy szerette volna megrendezni, mint a 2008-ast, valamint a soron következő, 2012-es kontinensviadalt. Sajnos a döntéshozók mindig találtak jobbat a magyar pályázatnál, így csak álmodozhattunk, álmodozhatunk arról, hogy egyrészt valamikor résztvevők leszünk, másrészt vendégül látjuk Európa legjobb válogatottjait. Az AC Milan vendégjátéka ugyan azt bizonyította, hogy egy-egy gálamérkőzést a legnagyobb sztárklubok is vállalnak nálunk, ám arra szinte semmi esély sincs, hogy jegyzett csapatok nálunk végezzék felkészülésük egy részét. Valahol nehezen érthető, hogy ami tőlünk nyugatra, egy néhány ezer fős településen megvalósítható, abban Magyarországon miért nem látnak üzletet.

Mivel tud többet például a határtól mintegy harminc kilométerre lévő Bad Tatzmannsdorf, mint mondjuk a fürdőhelyéről világhírű Hévíz?

Tarcsafürdőről korántsem állíthatjuk, hogy történelmét átszőtte a futball. Gyógyforrását ugyan már a rómaiak is ismerték, fürdőhellyé azonban csak 1830 után vált. Az egykori Batthyánybirtok a trianoni békeszerződésig Vas vármegye felsőőri járásához tartozott, a labdarúgás vérkeringésébe pedig a 2008-as Európa-bajnokság révén került be. Amikor kiderült, Ausztria is vendégül láthatja a kontinens legjobbjait, hatalmas verseny kezdődött meg a „sógoroknál”: mindegyik település, az összes nívós szálloda csapatot szeretett volna magának. Tarcsafürdőn mertek nagyot álmodni, és erőfeszítéseiket siker koronázta.

„Hatalmas reklámlehetőséget kínált az Európa-bajnokság, a tartományi és településvezetőket is meg lehetett győzni arról, hogy érdemes invesztálni – mondta a Hotel Avita (itt lakott a horvát nemzeti együttes) igazgatója, Peter Prisching. – Mert hogy is néztünk ki akkoriban? Adva volt egy jó szálloda kiváló fürdővel, ugyanakkor minőségi futballpályánk nem volt. Egymillióegyszázezer eurót fektettünk a Futballarenába, tudván, az invesztálás ellenére sem garantálható, hogy valamelyik válogatott minket választ majd. A komplexumban a természetes füves pálya éppúgy megtalálható, mint a legmodernebb, új generációs műfüves pálya, ráadásul a FIFA és az UEFA hivatalos találkozók megrendezését is engedélyezi. Hat válogatott képviselői jártak nálunk, szemrevételezték a lehetőségeket, s végül a horvátok választottak minket.”

Hihetnénk, a B-csoportot Németország, Ausztria és Lengyelország előtt százszázalékosan megnyerő, a legjobb nyolc között Törökország ellen 11-esekkel elvérző horvát válogatott elöljáróinak rengeteg kérésük volt, de nem így történt. Az igaz, hogy a hotelt hermetikusan körülzárták (a fegyelemről csak annyit: amikor egyik alkalommal Prisching igazgató otthon felejtette a belépőkártyáját, annak ellenére haza kellett érte mennie, hogy az őr felismerte őt…), ám a nem sajátították ki maguknak a szállodát horvátok, mi több, határozottan kérték, rajtuk kívül is legyenek vendégek. A hotel vezérkara logikus lépést választott: értesítették a törzsvendégeket, hogy először és talán utoljára a horvát válogatottal lakhatnak egy szállodában. Kell-e mondani, mindegyiküknek alkalmas volt az időpont…

Természetesen Tarcsafürdőn nem úgy várták a horvát futballistákat, hogy semmit sem tudtak róluk. Néhány szállodai alkalmazott már az Eb kezdete előtt egy hetet a csapat mellett töltött, többek között a budapesti, 1–1-re végződő összecsapáson is jelen voltak. Aztán jött

a kontinensvetélkedő, tizenkilenc napon keresztül 120150 újságíró tudósított a horvát válogatottról – így Tarcsafürdő és a hotel rengeteget szerepelt a különböző híradásokban. A szakemberek kiszámolták: ha ezért a reklámért fizetnie kellett volna a szállodának, az nagyjából 6.2 millió euróba került volna. S ez bizony még osztrák szinten sem számít aprópénznek…

Hogy a hotelben (amely az egyetlen, UEFA által minősített szálláshely Burgenlandban), valamint a Futballarenában menynyire tökéletes az ellátás, milyen színvonalat képviselnek a pályák és a kiegészítő szolgáltatások (különböző sportolási lehetőségek, termálfürdő és olyan szaunavilág, amelyet Ausztriában többször is a legjobbnak választottak meg), ahhoz egy adalék: a rendezőbizottság az Avitának ítélte az Európa-bajnokság legjobb szállodája címet.

„Az eredeti elképzelés az volt, hogy olyan körülményeket teremtünk, amelyeknek köszönhetően nyaranta több csapat is nálunk készül – folytatta Peter Prisching. – Ám miután elkészült Ausztria legjobbnak tartott műfüves pályája, immár a téli időszakban is bátran választhatnak bennünket edzőtáborozás helyszínéül a klubok. A horvát válogatott mellett járt már nálunk többek között az olasz Lazio és a török Fenerbahce, januárban és márciusban is megtisztelt bennünket az osztrák nemzeti együttes, ráadásul a Futballarenához kapcsolódóan mintegy négy-ötezer éjszakányi foglalásunk van erre az esztendőre. Ha csak egy napra is, de örömmel láttuk vendégül legutóbb a Haladás futballistáit, és mert Magyarországra a jövőben fontos piacként tekintünk, reméljük, a szombathelyiek elégedettek voltak velünk. A legfontosabb számunkra ugyanis mindig az, hogy vendégeink kényeztetve érezzék magukat, kívánságaik teljesüljenek.”

Még egy érdekesség: a 2008as Európa-bajnokság, a hotel és a 2010-es dél-afrikai világbajnokság egy ponton kapcsolódik egymáshoz. A fokvárosi szervezőbizottság ugyanis Tarcsafürdőt választotta példaképének (más osztrák, svájci és német szálláshelyekkel szemben), így amikor Peter Prisching igazgató a közelmúltban Dél-Afrikában az ötven legfontosabb turisztikai szakembernek tartott előadást, szembesülhetett azzal: kollégáival jó munkát végzett az Eb alatt.

Mint tudjuk, harminc kilométerre a határtól…