Holland stílus
Talán csak annyi hiányérzetünk lehet a szerződéshosszabbításra kapacitált Erwin Koemannal kapcsolatban, hogy nem hívták meg díszvendégnek az operabálba. Ugyanis korábban láttunk már ilyet, Lothar Matthäus a világszép feleségével, elegáns szmokingban tette tiszteletét a budapesti felső tízezer kaviárt majszoló sznobjaival együtt az Operaház szelleménél, hogy aztán néhány nappal később már izzadt melegítőben tréninget vezessen a válogatott játékosoknak. A németek egykori világklasszisát mindenhova követték a magyar szurkolók, soha senki sem volt annyira népszerű, mint ő, soha senki mögött nem sorakozott még fel annyi drukker, mint Lothar Matthäus mögött.
Erre tett rá most egy lapáttal Erwin Koeman.
Amikor kinevezték, meglehetősen felemás fogadtatásban volt része. Azt is írhatnám, a többség legyintett, mondván, találtak egy viszonylag ismert, ám még megfizethető munka nélküli külföldit, aki örült, hogy álláshoz jutott. Semmit sem tudtunk a kevésbé ismert Koeman fivérről, hiszen legfeljebb halvány emlékképek maradtak meg róla, amint narancssárga válogatott mezben felszántja a pályát, afféle zongoracipelőként teszi a dolgát, de ennyi.
Vele kapcsolatban már nem kellett paraván.
Már nem voltak fanfárok, durrogó petárdák, lazacos szendvicsek, és nem kellett a legelegánsabb belvárosi szálloda, mint Matthäus esetében. Erwin Koeman csendben, mindenféle csinnadratta nélkül állt munkába, s tegyük hozzá rögtön, szerencsére azóta sem változott meg. Maradt egyszerű tréner, maximalista futballszakember, aki ezért a gyönyörű sportágért él, és ez az ő esetében nem valami költői túlzás. De nem csak ezért kedveljük: rendkívül precíz, a legapróbb részletekre is odafigyelő tréner, aki a saját útját járja, és erről még a legnagyobb kritikusai is meggyőződhettek Albániában, ahol kevesen szánták volna rá magukat olyan hadicselre, amely Gera Zoltánt és Dzsudzsák Balázst a kispadra ülteti.
Persze szó sincs valamiféle hőskölteményről.
Erwin Koeman és csapata eddig hozta a kötelezőt.
A java még csak most következik.
Legyőzni a svédeket, a portugálokat – kivívni az egyre többet emlegetett továbbjutást.
S ha valamit az úgynevezett holland stílus mellett Erwin Koemannak köszönhetünk, az éppen ez.
Szmoking, luxus vagy bármiféle rongyrázás helyett megajándékozott bennünket, magyarokat a reménnyel.
S ezért mi már most rendkívül hálásak lehetünk.
