Még Jágr is csodálkozott

„Na, az szép volt, amikor Jágr meglátta egyikünkön a magyar címert: az arcára kiült a megdöbbenés, s nyilvánvaló volt, hogy fogalma sincs, mi az” –magyarázta Ladányi Balázs a Kolping Arena nézőterén ülve, miközben a jégen éppen a szlovákok edzettek. Amellett, hogy a történet jópofa, Godó megjegyzése tökéletesen jelzi, miként reagált rá a csehek szupersztárja s persze a nagyvilág, hogy a magyar válogatott itt van a világbajnokságon.

Ne szépítsük: csodálkoztak…

Miként tette azt Ladányi alig fél órával korábban, amikor az akkor már feszültnek tűnő Pat Cortina – aki úgy döntött, hogy Szuper Levente mellett ezúttal Budai Krisztián lesz a második számú kapus, míg Hetényi Zoltán egyelőre tartalék – irányította gyakorlás vége felé a kék vonalról próbálta meg sorozatban kilőni a hosszú felső sarkot, ám a korong szinte mindannyiszor a kapu mögötti palánkon landolt.

„Új ütőm van, de nyugi, két méterrel előrébb lépek, és úgy lövöm ki a jobb felsőt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva”

– mondta a rá jellemző mosolylyal az arcán, majd fogta magát, s csatlakozott a többiekhez, akik már indulásra készen várták. Ami az edzést illeti, a meccsnapokon megszokott rend szerint inkább az átmozgatás volt a lényeg, de azért néhány támadási variációt és a védekezést is gyakoroltak a srácok. A csütörtök este még jégtömlővel a jobb bokáján bicegő Vas János – akinek az előző napi tréningen lőtték el a lábát – is teljes gőzzel száguldozott, szerencsére nagyobb volt az ijedség, mint a baj.

Apropó, védekezés. Ján Filc, a szlovákok szövetségi kapitánya igen udvariasan nyilatkozott a magyar csapatról a nemzetközi szövetség honlapján, szerinte ugyanis tíz meccsből nyolcat biztosan ők nyernek meg, lehet még egy döntetlen és egy magyar győzelem is, s óvatosan kell kezelni a mieinket, mert rendkívül „kellemetlenül” védekeznek. Persze megkérdezhetnénk Filc úrtól, mire számít a világranglistán huszadik helyen álló együttestől, de inkább ne tegyük, elvégre tényleg korrekt nyilatkozat volt, s az sem mellékes, hogy „emberszámba” vette a magyar válogatottat.

A szlovák sajtó amúgy már a délelőtti edzésre is nagy erőkkel vonult fel, a szerényen öszszetákolt, „fapados” vegyes zónában például azonnal rácsaptak Sille Tamásra, aki csak nevetett a felhajtáson: előbb a magyar újságírók kérdezték, s válaszolt magyarul a szlovákokról, majd néhány méterrel odébb a szlovák kollégáknak beszélt szlovákul a magyarokról. Aztán ő is felszállt a csapatot szállító buszra, mégpedig – az előző naphoz képest ezigazi felüdülés – lezuhanyozva. Csütörtökön este ugyanis a Zürichtől tizenöt kilométerre lévő Dübendorfban edzettek a játékosok, ott viszont nem volt lehetőség a tisztálkodásra, így aztán este kilenc után az edzésen használt felszerelésben, izzadtan ültek fel a buszra, és mentek vissza a szállodába – árnyaltan fogalmazva sem Acsoportos megoldás…

De tulajdonképpen mit is törődünk ezzel, amikor itt vagyunk – hetven év után a világelitben, a világ legjobbjai között léphet pályára a magyar válogatott, s amikor Ocskay Gábor, az Alba Volán 19 szakosztálymenedzsere otthonról az érzelmekre is ható, lelkesítő sms-sel, Wass Albert: A láthatatlan lobogó című versének egy részletével küldte harcba a csapatot, hozzátéve, hogy 15 millió magyar szorít nekik, értük küzdjenek.

Azt pedig mi már innen, Svájcból tesszük hozzá: és persze a fia emlékéért, a március 24-én elhunyt ifjabb Ocskay Gáborért…