Mi vagyunk Magyarország…

Már a kérdés megválaszolásánál is a többes szám első személyt használom.

De a kérdés tovább gyűrűzik bennem: tényleg indokolt a többes szám első személy használata, vajon valóban meg akarjuk csinálni?

A választ erre nem tudom biztosan, hiszen több esetben is előfordult már, hogy azt, amit én szeretnék, más nem minden esetben gondolja ugyanúgy, vagy nem biztos, hogy ugyanúgy szeretné.

De vajon ez visszariaszthat-e engem?

Hiszen én vagyok az „elnök”, csupa kisbetűvel, nekem nem lehetnek kétségeim, saját magamban semmiképpen sem, nekem ezt kötelességem felvetni, mert – mint már tudjuk – mi vagyunk az NB I, de a BLSZ II is.

A válasz ezek után számomra egyértelmű.

Egyszerűen kötelező felvetni és elébe menni a gondolatnak, a problémának, mert igen, meg tudjuk csinálni és meg is KELL csinálnunk, mert ez a kötelességünk!

De vajon hogyan fogjunk neki, hol kezdjük el a munkát?

Mert azt, amit lelkemben érzek, az agyamban pontosan tudok, azt végre is kell hajtani!

Tehát elemezzük, szedjük csokorba közösen a gondolatokat, értékeljük, miért jó ez és miért nem jó az, ütköztessünk véleményeket és érveket, hogy legyen mit a mérleg két serpenyőjébe tenni.

De... Van egy gondolatom – már-már mániám –, ami nagyon fontos számomra: sokkal jobbak vagyunk annál, mint amit produkálunk! Embereink tehetségesek, a génjeikben ott van a futball minden eleme, teljesítményünk ugyan még nem éri el a legmagasabb szintet, de ha egyszer kihozzuk magunkból a maximumot, csodát tehetünk.

Tegyük egy picit félre az érzelmeket!

Ha profi vagy, akkor csináld meg, ésszel, reálisan, lépésről lépésre építsd fel magad, elemezz, tűzzél ki célokat magad elé, határozd meg az odáig vezető utat, tervezd meg a jövőt, ne hagyd magad eltéríteni szirénhangoktól. Teremtsd meg a feltételeket, hogy fejlődhess, s ehhez gyűjts szövetségeseket! A célod legyen közös cél, de ne alkudj meg, a tiédtől eltérő érvekkel csatázz, és az ellenvéleményeket okosan válaszold meg! Ne csapd be magad, sem azokat, akikkel együtt akarod megcsinálni!

A nagy álom: hat-hétezer szurkoló egy bajnokin

Van egy vízióm!

Azt látom magam előtt, ha becsukom a szemem, hogy öt év múlva egy átlagos első osztályú mérkőzésen hat-hétezer szurkoló – hangsúlyozni szeretném: SZURKOLÓ – lelkesedik, örül vagy bánkódik egy mérkőzés után, mert vagy győzött, vagy vereséget szenvedett a csapata egy szép, küzdelmes mérkőzésen, amit ő kulturált körülmények között élvezhetett végig a gyerekeivel, és a szép, a szemnek is tetszetős játéktéren zajló szórakoztató meccset kényelmes széken ülve nézte végig, utána a barátaival elégedetten beszélget a látottakról egy-két pohár sör mellett.

Ez nem jár nekünk?!

Ezt mi nem kívánhatjuk?!

Ezt mi nem kaphatjuk meg?!

Ezek olyan elérhetetlenül magas igények?!

Ugye, milyen egyszerű?

De sajnos a kemény, rögös úton végig kell menni, amely – most mondom – nem ígérkezik kellemesnek, kényelmesnek, de már látható a kitűzött és el is érhető cél, mert ez a kemény s rögös út nyílegyenes, és nem girbegurba.

Csak egyet ne felejtsünk el soha útközben: nagyon keményen kell dolgozni!

Az elnökségi előterjesztés sok fontos elemet tartalmaz, azokat aprólékosan, részletesen ki kell dolgozni, de ha eldöntjük, hogy megcsináljuk, már nem szabad meghátrálni, és hinnünk kell magunkban, mindannyiunkban, abban, hogy biztosan célba érünk.

Ez a mi utunk, nincs másik választás (csak ez az egy van!), mert ne feledjük – mi vagyunk Magyarország!

Az új MLSZ-reform a nemzeti bajnokságok létszámának és szerkezetének átalakításával kívánja emelni a sportág színvonalát. A tervezett változtatások már a 2009–2010-es szezonban éreztetnék hatásukat: az élvonalból négy csapat esne ki, míg a 11–12. helyezettek osztályozót játszanának az NB II Keleti, illetve Nyugati csoportjának győztesével. A cél az, hogy az első osztályban végül a legerősebb 12 csapat maradjon. Hogy a másodosztály két csoportját miképp kívánják összevonni, és milyen területi elv alapján módosítanák várhatóan négycsoportosra az NB III mezőnyét, még nincs tisztázva. Azonban mindkét esetben lényeges, hogy a korábbi szokásokkal ellentétben ne lasszóval kelljen összefogdosni a csapatokat. A 2010–2011-es szezontól átalakuló NB I és NB II kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a csapatok mérkőzésszáma emelkedik, a rangadónak mondott mérkőzéseket pedig – változó pályaválasztói joggal – egyetlen szezonban négyszer is láthatják a futballrajongók.