„Nem tudjuk, mivel készülnek a hazaiak – utalt Kabát Péter arra, hogy az ellenfél játékának elemzése helyett saját elképzeléseik megvalósítására törekednek. – Egy biztos: nem állnak be védekezni, az ilyen csapatok ellen könnyebb futballozni. Ám figyelmeztető jel lehet, hogy szeptemberben nagy riválisunk, a Debrecen kikapott Kecskeméten. Jó formában vagyunk, összeálltunk, ha tudásunk kellő szerencsével párosul, nem lehet gond.”
Egybecseng ezzel Szentes Lázár vezetőedző nyilatkozata, amikor anno a 4–3-as csata után elismerte: „…a szerencse pártfogására is szükségünk volt, hogy megnyerjük az összecsapást.”
„Fortuna azt segíti, aki többet tesz érte – érvelt Csordás Csaba. – Nem tagadom, lehet, hogy a nyáron az újpestiek megdolgoztak a szerencse kegyeiért. De minket sem kell ám félteni! Átérezzük a mérkőzés súlyát, rengeteget tettünk, hogy végre megszakadjon balszerencsés sorozatunk. Ki tudja? Nyíregyházán kettő kettes állásnál Montvai Tibor fejese még a lécen csattant, biztos vagyok benne, hogy ugyanilyen helyzetben most már a kapuban kötne ki a labda…”
Ám a diadalra törő újpestieknek a forgandó szerencse mellett más csapatok „zavaró repülésére” is ügyelniük kell – mint például a győriek fegyelmi eljárást eredményező magánakciójára…
„Nem foglalkozunk semmivel – csóválta a fejét az újpesti támadó. – Mindegy, hogy ki mit mond, vagy éppen mit ír, függetlenítjük magunkat a körülményektől. Céljaink a bajnokság kezdete óta adottak, nem hiszem, hogy bármelyikünket bármi is nyomasztana. Egyetlen dologgal törődünk csupán, azzal, hogy az idén végre az első helyen végezzünk!”