Hajnal Tamás, Juhász Roland és Fülöp Márton is szívből játszott
A mérkőzés hősei természetesen boldogan nyilatkoztak a találkozó után. Kiderült, Hajnal Tamás 39 fokos lázzal játszott, a gólja miatt ünnepelt Juhász Rolnad pedig cseppet sem volt megelégedve teljesítményével.
Eltelt már csaknem háromnegyed óra a mérkőzés lefújása után, amikor az első játékos kijött az öltözőből. Ám ezt egyikük sem bánta, hiszen az ok a szurkolók köszöntése volt, akik nagyon sokáig ünnepelték a győztes, ezzel a selejtezőben eddig kiválóan szereplő csapatot. A legelső Tóth Balázs volt, akinek a meccs délutánján váratlanul elhunyt az édesanyja, és amikor részvétünket nyilvánítottuk, csak megköszönni volt ideje és ereje, mondván: még semmit sem tud a részletekről, rohan a családjához.
Őt hamarosan a mérkőzés egyik hőse, a vezetést jelentő pazar szabadrúgásgól szerzője, Hajnal Tamás követte. Azonnal jelezte, ő is siet, mert nagyon rosszul van: „Vasárnap óta érzem, hogy beteg lettem, és azóta szedek antibiotikumot. A meccs előtt sem éreztem jól magamat, de vállaltam a játékot. Aztán ahogy teltek a percek, úgy lettem egyre rosszabbul, és az első félidő végén szóltam is a kapitánynak, hogy a szünetben cseréljen le, ezután derült ki, hogy harminckilenc fokos a lázam. Ezzel együtt emlékezetes marad számomra ez a mérkőzés, hiszen sikerült fontos gólt szereznem, és ezzel így, betegen is részese lehettem az újabb győzelemnek. Amikor letettem a labdát, arra összpontosítottam, hogy a sokat gyakorolt mozdulatsort tökéletesen hajtsam végre, és szerencsére sikerült. Nagyon örültem a hajrában esett góloknak is, mert Málta nehéz ellenfél volt, jó teljesítményt nyújtott. Csodálatos volt ilyen közönség előtt pályára lépni, ez további munkára sarkall mindannyiunkat.”
Juhász Roland góllal tért vissza, miután Albániában letöltötte sárga lapok miatt járó eltiltását.
„Nem vagyok elégedett a játékommal – mondta az Anderlecht védője. – Fáradt voltam, hiányzott belőlem a frissesség, de az okát nem tudom. A sárga lapom után pedig óvatosabban kellett védekeznem, mert természetesen nem akartam, hogy kiállítsanak. Ellenfelem tényleg roppant kellemetlenül futballozott, állandóan fogott, belém mart, és bosszantott, hogy a játékvezető ezt nem vette észre, vagy nem látta szabálytalannak. A lényeg azonban az, hogy a védelem a hatból az ötödik selejtezőt is »lehozta« kapott gól nélkül, ugyanakkor mi háromszor betaláltunk az ellenfél kapujába. A második félidőben volt egy időszak, amikor Málta többet kezdeményezett, de ekkor sem féltem a kudarctól, mert éreztem, mindenkinek helyén van a szíve, és számíthatunk egymásra. A meccs előtt mondtam Huszti Szabolcsnak, hogy ugyanúgy adja be a labdát, ahogyan Tiranában tette, és ő teljesítette is a kérésemet. Ő ívelte a fejemre a labdát, s fantasztikus érzés volt, amikor láttam, hogy a hálóban köt ki. Óriási élmény volt ez a meccs, harmincötezer ember most tényleg miattunk jött ki a stadionba, még most is libabőrös vagyok, amikor beszélek róla…”
A mérkőzés hőse volt Fülöp Márton is, két esetben bravúrral hárított, és végig sugárzott belőle a magabiztosság. Ez azért is fontos, mert a Tiranában remekül védő Babos Gábor után ő is bizonyította, hogy kapusposzton Erwin Koemannak kellemes gondokkal kell megbirkóznia.
„Málta sokkal jobban futballozott, mint vártuk, a szünet után egy ideig be is szorított minket, de szerencsére sikerült megóvnunk kapunkat a góltól – mondta Fülöp Márton. – Az ilyen csapat ellen, amely ritkábban jut el a kapumig, nehéz védeni, mert annak dacára kell kihagyás nélkül összpontosítanom, hogy nagyon kevés a dolgom. Arra kell számítani, hogy minden próbálkozás lövéssel zárul, és akkor biztosan nem zökkenek ki. Most is ez történt. Rengeteget jelent, hogy rendszeresen védek a Sunderlandben, magam is érzem, hogy magabiztosabb vagyok, mint korábban. Ezzel együtt nálam a mezőny legjobbja Tóth Balázs, akiről nem is tudtuk, hogy édesanyja halálhíre ellenére vállalta a játékot. Ez hihetetlen emberi nagyságról árulkodik, és a győzelmet édesanyja emlékének ajánljuk.”
