A simábbnál is simább
„Nem értem, miért gondolják sokan, hogy meglepetés a Fradi szereplése. Ilyen jó kerettel nem az. Balatoni Máté az egyik legjobb balkezes itthon, sok a tehetséges fiatal, és van néhány rutinos ember is” – elemezgetett Méhes Jenő, a Vasas szakosztály-igazgatója, mielőtt a piros-kékek javítottak volna a gólkülönbségen a forduló előtt még dobogós FTC ellen.
A Vasas két olimpiai bajnoka, a péntek este a Honvéd ellen cserével végleg kiállított, vasárnapra belázasodó Varga Dénes és a mandulaműtétje után gyógyulgató Kis Gábor nélkül ugrott vízbe, ám ennek semmi hatása nem volt a (papíron) rangadóra. A Fradi ugyanis olyan megilletődötten kezdett, ahogy kiscsapatok szoktak a nagy uszodában: hét perc után született az első gólja. Addigra a fehér sapkások hárommal mentek, ráadásul szinte tökéletesen védekeztek, amiben Steinmetz Barnabás volt az egyik legjobb – egymaga többet blokkolt félidőig, mint a rivális összes játékosa együttvéve. Elöl pedig ment minden magától.
Somossy József letargikusan szemlélte az eseményeket a harmadik negyedtől, az sem váltott ki belőle – sem másokból – különösebb érzelmet, amikor Császár György amúgy szép találatával megduplázta saját és csapata góljai számát. Az említett „Dumi” és „Kicsi” nélkül gálázó bajnok megerőltetés nélkül szedte darabokra a Ferencvárost.
Biztos, ami biztos, Császár elment a mesterhármasig, Földi László még beküldte a padon ücsörgő két ifjoncot, egy perc múlva pedig elkönyvelhette, hogy két olimpiai bajnok nélkül is van annyira erős a csapata, hogy figyelemre méltó különbséggel nyerjen a négybe igyekvő és valószínűleg oda is jutó Fradi ellen.
