Versenyben az első gólért
Ha abból indulunk ki, hogy a sorozat negyeddöntőjének már véget ért párharcában az NB II Nyugati csoportjában éllovas Pécsi MFC kettős győzelemmel (hazai pályán 3–2, majd idegenben 4–1…) búcsúztatta az előzetesen jóval esélyesebbnek tartott Haladást, óvatosan kell fogalmaznunk a Vasas–Budapest Honvéd párosítás esélyeit taglalva. Habár a Bozsik-stadionban Sowunmi Thomas révén az angyalföldi tizenegy jutott előnyhöz, GuieGneki Abraham két, valamint Nemanja Arszenijevics, Nenad Sztojakovics és Dobos Attila egyegy góljával a házigazda fordított, és az 5–1-es sikernek köszönhetően tisztes előnyhöz jutott. Ilyen előzmények után a Vasas akkor is nehéz helyzetben volna, ha szerdán korábbi önmagát idézné, ám mert az együttes a tavasszal nyomaiban sem emlékeztet az ősszel látott tizenegyre (utóbbi három bajnokiját az MTK, a Siófok és a Diósgyőr ellen egyaránt elveszítette, ráadásul egyetlen gólt sem szerzett…), kisebb csodával érne fel, ha nem a Honvéd kerülne a sorozat elődöntőjébe.
A másik szerdai találkozón viszont még bármi megtörténhet.
Az odavágón Diósgyőrben a felek nem bírtak egymással, az pedig megítélés kérdése, hogy a 0–0 csökkentette-e vagy sem a DVTK esélyeit. A hazai pálya ugyan a Fehérvár mellett szól, ugyanakkor az esetleges idegenben szerzett találat nagyon sokat érhet a vendégeknek. Tóth Mihály, a pirosfehérek gólerős támadója szerint meglehet az a bizonyos gól.
„A Fehérvár az első mérkőzés eredményének ismeretében némileg talán esélyesebb nálunk, ám ettől még ott akarunk lenni a következő körben – mondta Tóth Mihály. – Bízom benne, hogy mi szerezzük meg a meccs első gólját, ez ugyanis megkönnyítheti a helyzetünket. Ha továbbjutunk, mindegy, melyikünk jegyzi a létfontosságú gólt, bár nem tagadom: nem bánnám, ha a bajnoksággal ellentétben a Ligakupában végre eredményes volnék.”
Ne legyen kétségünk felőle, Farkas Balázs nem szeretné örülni látni Tóth Mihályt. A fehérváriak középpályása úgy vélekedik, csapata akkor is riválisa fölé kerekedhet, ha esetleg gólt kap, arra viszont nem vágyik, hogy hátrányból kelljen fordítaniuk.
„Első hallásra jól hangzik, hogy nulla nullát játszottunk idegenben, csakhogy a döntetlent én akkor tartanám előnynek, ha sikerült volna a hálóba találnunk – minősítette a vendégségben elért eredményt Farkas Balázs. – A legfontosabbnak azt tartom, hogy ne kerüljünk hátrányba, akkor ugyanis görcsössé válhat a játékunk. Az elmúlt négy fordulóban vagy húsz ziccert alakítottunk ki a bajnokságban, éppen ezért biztos vagyok benne, hogy a DVTK ellen is lesznek gólszerzési lehetőségeink. A helyzetkihasználásunkon azonban javítanunk kell, akkor megmarad az esélyünk a címvédésre. A szurkolók egyelőre nem nagyon érdeklődnek a sorozat iránt, ez szomorú, nekem viszont fontos a Ligakupa. A miértre csak egy okot nevezek meg: a végső sikerrel jobban lehet keresni, mint a Magyar Kupával…”
Azt már csak érdekességként említjük meg, hogy 2007-ben a Ligakupa őszi fináléja FC Fehérvár–Diósgyőr párosítást hozott, amelynek végén a székesfehérváriak örülhettek (3–0-ra győztek hazai pályán, a visszavágón pedig csak 2–1-re maradtak alul). És ha azt is tudjuk, hogy aztán a nagydöntőben a „Vidi” felülmúlta a tavaszi győztes DVSC-t (kettős győzelemmel, 1–0 és 2–0), akkor kijelenthetjük, a múlt feltétlenül a piroskékek mellett szól.
