Közeledik a Liverpool
Túlzás nélkül állíthatjuk, a Liverpool már-már történelmi vereséget mért a Manchester Unitedre. Az Old Traffordon 4–1-re elbukó hazaiak legutóbb 1992-ben (a Queens Park Rangers ellen) szenvedtek el ekkora verést saját pályájukon. A United kiábrándítóan futballozott, a legrosszabb napot az egész szezonban kiemelkedően teljesítő Nemanja Vidics fogta ki. A szerb védő hatalmasat hibázott Fernando Torres góljánál, és a spanyol később is többször hozta nehéz helyzetbe. A második félidőben jött számára a hideg zuhany, utolsó emberként lerántotta Steven Gerrardot, amiért azonnal piros lapot (ráadásul az angliai szabályok szerint automatikusan hárommeccses eltiltást) kapott, a megítélt szabadrúgásból pedig Fábio Aurélio mesterien a kapuba csavart.
A Gerrard, Torres páros ezen a meccsen is kiválóan teljesített, nem véletlenül mondta Rafa Benítez, hogy „mindketten kulcsemberek, ha egyszerre vannak a pályán, az a többieknek is nagy lökést ad”. Az egyszerre mindenképpen kulcs-szónak számít, mivel a két klasszis sérülések miatt összesen kilenc alkalommal lépett pályára együtt a bajnokságban. Torres esetleges hiányzása annak fényében talán még nagyobb érvágás, hogy Robbie Keane eladása miatt nincs elég márkás támadójuk.
Bár Benítez együttese ebben a szezonban továbbra is veretlen a nagy négyes többi tagja ellen (az MU-t és a Chelsea-t oda-vissza verte, az Arsenallal 1–1-et játszott), a bajnoki cím sorsában hatalmas szerepet játszhat az is, hogy nem nyújt kiegyensúlyozott teljesítményt, és a „vörös ördögökkel” ellentétben sokszor papíron gyengébb csapatokkal szemben betlizik. Példaként hozhatnánk a Middlesbroughtól elszenvedett vereséget vagy a Hull és a Stoke elleni hazai döntetlent, ezek a pontvesztések sokat számíthatnak a végelszámolásnál. Az persze továbbra is vitathatatlan, hogy a Liverpool fölényesen verte meg a már-már verhetetlennek tűnő Unitedet, de ne felejtsük el, Sir Alex Ferguson együttese egy mérkőzéssel kevesebbet játszva még mindig négy ponttal vezeti a bajnokságot.
