Győzelembe hajszolják őket

Tóth Norbert különleges hangulatban várhatja a Haladás–Újpest bajnoki mérkőzést, amely a két gárda eredményei alapján akár a szezon nagy mérkőzése is lehet (persze a jelenkori magyar labdarúgás szintjén). A 19-szeres válogatott középpályás, aki éppen a Megyeri úton érte el karrierje legnagyobb sikereit, egy esztendeje tért vissza szülővárosába, az akkor még NB II-es zöld-fehérekhez – többek között a szombathelyi alpolgármester invitálásra. Czeglédy Csaba ugyanis a nyolcvanas évek elején egy óvodába járt Tóth Norberttel (és a hetvenszeres válogatott kapussal, a jelenleg a német Bayer Leverkusen alkalmazásában álló Király Gáborral), innen a kapcsolat.

Tóth Norbert kivette részét a feljutásból, ám egy nyári sérülés miatt nem tudta állandósítani helyét a csapatban, a Haladás pedig ragyogóan kezdte a szezont, a gárda összeállt, s így a ballábas irányító, támadó középpályás hiába tagja a vasiak rutinos gerincének, a Kuttor Attila, Molnár Balázs, Kenesei Krisztián vonulatnak, alig játszik.

Nézzük a számokat: Tóth Norbert ebben a bajnokságban egyszer kezdett, a kilencedik fordulóban lejátszott REAC–Haladás (1–2) meccsen játszott 51 percet, azóta csak csereként jutott szóhoz. A tizedik fordulóban (Haladás–Kaposvár 1–1), 11, a tizenharmadik fordulóban (DVTK–Haladás 1–0), 22, a tizennegyedikben (Haladás–Paks 0–1) 27, majd Egerszegen (ZTE–Haladás 3–2) szintén 27 perc jutott neki. A tizenhatodik fordulóban nem lépett pályára a Hali, a tizenhetedikben egyik csapat sem, a tizennyolcadikban pedig a Nyíregyházán 2–0-s győzelmet arató csapatban három percet kapott.

Ez hat meccsen összesen 141 perc, alig több mint két óra…

Nem sok.

Szívfájdító lenne a padról nézni a forduló találkozóját

„Nem tagadom, nehezen viselem a mellőzést – sóhajtott nagyot kérdésünkre Tóth Norbert. – De ez aligha meglepő, hiszen gondolhatja, nem ezért tértem vissza szülővárosomba, hogy majdnem négyszáz bajnoki meccs tapasztalatával a hátam mögött üldögéljek a kispadon. Sehol sem jó állapot ez, de itt különösen fájó érzés… Való igaz, az őszi szezon rajtjára összeállt és nagyszerűen indult a csapat, amíg én a tavaly nyári sérülésem után lábadoztam, de szeptember végén, október elején már rendben voltam. Egy tizennyolc éves újoncnak akár nagy dolog is lehet, ha cserejátékos egy élvonalbeli együttesnél, vagy egy húsz évvel idősebb, a karrierjét éppen befejező játékosnak is megfelelhet ez az állapot, de én ennél többre tartom magam. A csapat összeállítása persze az edző dolga. Harminckettő múltam, nagyon jó erőben érzem magam, a Ligakupa-meccseken szerintem nem is megy rosszul a játék, és nem akarom elfogadni, hogy nincs helyem az együttesben: az edzéseken mindent megteszek azért, hogy bekerüljek a kezdőbe.”

Felvetésünkre, hogy a Haladás bal oldalán szereplő Sipos Nobert jól teljesít, a középpályás azt felelte: ezzel teljes mértékben egyetért, de úgy gondolja, ő más poszton is hasznára lehetne a szombathelyi gárdának.

„Szívfájdító lenne kívülről nézni éppen az Újpest elleni mérkőzésünket, de arra készülök, hogy ha pályára küld Csertői Aurél, a maximumot nyújtom, hogy itthon tartsuk a három pontot – mondta Tóth Norbert. – Reméljük, sokan eljönnek majd, ez egy háromesélyes csata lesz, de azt gondolom, hazai pályán valamivel esélyesebbek vagyunk, mint az ellenfél.”

No igen: Tóth Nobert maga is azt mondja, sokan még ma is újpestiként tekintenek rá. Ennek az lehet az oka, hogy 1997 és 2000, valamint 2004 és 2006 között tagja volt a lila-fehéreknek, ott lett igazán ismert, válogatott futballista, az év játékosának is megválasztották 1998-ban, amikor bajnoki címet nyert a Várhidi-legénység, és visszatérésekor is őt választották a idény legjobb játékosának.

„Büszke vagyok arra, hogy három éven át csapatkapitánya lehettem az Újpestnek – válaszolt Tóth Norbert arra, mit jelent neki a pénteki ellenfél. – Aki sikereket ér el ott, és megérinti a szurkolók szeretete, az nyilván sohasem lesz közömbös a klub iránt, tartom is a kapcsolatot a régi társakkal, ugyanakkor profiként viselkedem: még zalaegerszegi mezben vagy huszonöt méterről rúgtam gólt a Megyeri úton. Furcsa pillanat volt, de utána sok újpesti gratulált... Na,