Nincsenek rózsaszín álmok

„Még nem zárult le az egyeztetés az olasz befektetőjelölttel, de nagyon csodálkoznék azon, ha ebből a történetből végül lenne valami…” – mondta Markovits László, a Vasas elnöke.

Mintha rosszul hallottuk volna: honi klubelnök ilyenkor bizakodik, reménykedik, ebből még bármi lehet – de nem. Az angyalföldi klub első embere szerint ennek nincs értelme.

„Egyfelől még decemberben megegyeztünk az olasz cég képviselőivel, hogy február tizenhatodikáig eldöntik, tudnak-e, akarnak-e velünk együttműködni – mondta a piros-kékek elnöke. – Másfelől, ha magam is már csak minimális esélyt látok rá, hogy üzlet lehessen a korábbi tárgyalások eredménye, miért mondanék mást? A szurkolóink megérdemlik, hogy őszintén beszéljek a klub helyzetéről, amúgy sem szokásom másokat úgymond hülyének nézni. Szóval jobb az egyenes beszéd.”

Markovits László elmondta: partnerei utaltak rá, hogy jelenleg a magyar gazdasági helyzet enyhén szólva nem befektetésbarát, nemigen vonzza a külföldi tőkét. Menedzserirodákon keresztül a Vasas persze továbbra is keresi az együttműködési lehetőségeket, és bár vannak ígéretes tárgyalások, az elnök szerint korai lenne bármit is mondani ezekkel kapcsolatban.

Mi lesz akkor a Vasassal? Markovits László azt mondja, keresik azt az embert, aki az MTK-nak Várszegi Gábor, a Honvédnak George F. Hemingway, a Debrecennek Szima Gábor, a Fradinak Kevin McCabe. Nem titkolta, nem csak a futballcsapat, az egész klub megsínyli a válságot, a bajnoki címeket hozó férfi vízilabdacsapat költségvetése sem éri el az előző évekbeli szintet.

„Nincs kizárva, hogy hamarosan újra kell építenünk magunkat, mégpedig a saját nevelésű fiataljainkra támaszkodva – állapította meg Markovits László. – Sokat áldoztunk az utánpótlásra, és nagy reményeket fűzünk a nálunk sportoló gyerekekhez, a lehetőségeinkből a maximumot próbáljuk kihozni, ugyanakkor egy szerény, mondjuk évi százmillióból gazdálkodó futballcsapat számára is elő kell teremteni ezt a bizonyos összeget. Az sem egyszerű, de mondjuk háromszázmillió talán már lehetetlen… Százötven bérletessel, elenyésző tévés jogdíjjal irreális rózsaszín álmokat kergetni. Mondhatnám, hogy jövőre bajnokok leszünk, de magamat vezetném félre, ha nem reálisan értékelném a helyzetünket. Mindent megteszünk, hogy átvészeljük a nehezebb időszakot, és reménykedünk… Talán a csodában.”