Fellegvárakból lettek mentsvárak

fellegvár” jelzővel illetjük, nem megfeledkezve közben a látogatottsági rangsort vezető, keddi számunkban már feltérképezett Szombathelyről sem) előkelő helyezést ért el. Noha a számokra tekintve csalódottan csóválhatnánk a fejünket azzal, hogy „Csak ennyi?”, inkább méltányoljuk az említett klubok erőfeszítéseit, hogy a gazdasági helyzet és a futballellenes közhangulat ellenére is ezreket csábítanak a lelátókra.

Így lesznek a fellegvárakból a magyar labdarúgás mentsvárai…

„A magunk részéről elégedettek lehetünk – nyugtázta Loson-czy László, az újonc KTE-Ereco ügyvezetője, hogy az ősszel a hazai mérkőzéseiket átlagban négyezren (4075) figyelték. – A másodosztályban eleinte három-négyszázan voltak a lelátókon, így büszkén mondhatjuk, hogy megtízszereztük szurkolóink számát. Remélem, ezt a szintet tartani tudjuk. Szeretnénk, ha több bérletesünk lenne, nekik ajándékkal, esőkabáttal, ülőpárnával kedveskedünk. Sokat számít, hogy a nézők látják: a csapat nem áll be védekezni, nem arra vár, hogy találjon egy gólt. Volt, hogy vereséget szenvedtünk, játékosaink mégis tapsvihar közepette vonultak le a pályáról.”

A mérkőzések izgalmaira alapozna Szilágyi Sándor, a DVSC-TEVA (átlagban 4763 néző) ügyvezető igazgatója is.

„A bajnokság egyre kiélezettebb, a jegyáraink nem változtak, remélem, a tavasszal növeljük a nézőszámot – érvelt az ügyvezető. – Feltéve, hogy végre jó idő lesz… Az őszi hazai mérkőzéseinken állandóan esett, sajnos a létesítményünk olyan, hogy szurkolóink az esőben mostoha körülmények közé kerülnek. Kegyes időjárás és kiélezett küzdelem: ez a feltétele az érdeklődés fokozódásának.”

Közben tudomásul kell venni, hogy a gazdasági válság be-gyűrűzött a mindennapokba. A „nadrágszíj-hadművelet” fontos eleme, hogy az emberek – ahol csak lehet! – spórolnak. Ne csodálkozzunk, ha a „szórakozásra” egyre kevesebb pénz jut…

„Sajnos nem engedhetjük meg magunknak, hogy szélesre tárjuk a kapuinkat – jegyezte meg Nagy Ferenc, a ZTE (4706 néző) elnöke, többségi tulajdonosa. – Igyekszünk inkább kedvezményekkel kedveskedni szurkolóinknak. Ha az adatokat nézem, nem lehetek elégedett. Minden tulajdonos vágya, hogy együttese telt ház előtt futballozzon. Ennek azonban gazdasági és társadalmi feltételei vannak, ahogy a játéknak is fejlődnie kell. Úgy is mondhatnám: csak a minőségi labdarúgás vonzza a nézőket.”

Ám a „kiszolgálásnak” nem csak a pályán, többek között a büfében is magas színvonalúnak kell lennie.

„A csapat szereplése mellett ez ugyanúgy fontos – mondta Farkas Gábor, a DVTK (3715 néző) technikai vezetője. – Még több büfét és programokat kínálunk a nézőknek. A környező településekről is sokan jönnek, ám nem kedvez a késői, este hét- vagy nyolcórai kezdés, mert nincs már vonat-, illetve buszjárat hazafelé. Sajnos emiatt több száz szurkolót veszítettünk. Viszont örömteli, hogy a megyei csapatok többsége élni kíván felajánlásunkkal, hogy az utánpótláskorú labdarúgókat ingyen engedjük be.”

A kezdeményezés nem egyedi, a többi klub is zászlajára tűzte a labdarúgás népszerűsítését – és felismerte, hogy érdemes a gyermekeknél kezdeni. Nagy Ferenc jelentős problémára mutatott rá: „Nem örülök, hogy gyerekek sokaságát látom Beckham- vagy Ronaldinho-mezben. Szerintem elvárható lenne, hogy a magyar gyermekek elé magyar példaképeket állítsunk. Nem biztos, hogy mindegyik fiatalból élvonalbeli labdarúgó válik, de ha felnő, talán a csapat szurkolója marad – és az sem mellékes, hogy egészséges embereket, sportolókat nevelünk. Azt hiszem, ez sokkal fontosabb annál, mint például ötven méter járda felújítása…”

Kár, hogy még csak az út elején járunk.