Viszlát, Madárka!

Vágólapra másolva!

2009.02.15. 23:11

Címkék

Ahogy ígérték – és ahogy talán a sors is akarta –, nyertek! Az MKB Veszprém játékosai úgy tisztelegtek február 8-án elhunyt társuk és barátjuk, Marian Cozma emléke előtt, ahogy csak a legjobb (sport) emberek tudnak. Mocsai Lajos fantasztikus csapata kétszer harminc percre feledte a bánatot, amely egy hete nyomja a szívét, és csodálatos csatában 28–26-ra legyőzte az Ademar Leónt. Tegyük hozzá, e helyütt nem számolhatnánk be a méltó emlékezésről a drukkerek nélkül: Veszprém városa vasárnap példát mutatott egy országnak – emberségből, szeretetből, tisztességből egyaránt.

„Somewhere over the rainbow…”

Amint kiszűrődik ez a strófa a hangszórókból, az embernek sírhatnékja támad.

Valahol a szivárvány felett…

Vagyis az égben, odafent, ahonnan Marian Cozma nézi ezt a meccset.

A dalnak hirtelen vége szakad, visszatérünk a földre, a műsorközlő bevonulásra szólítja a csapatokat.

Dejan Perics keresztet vet, majd kifut a pályára. A többiek szorosan követik a csapatkapitányt, ki a földet lesi, ki az ég felé emeli tekintetét. Pályafutásuk alighanem legnehezebb mérkőzése vár rájuk. Úgy tartják, a sport, ezen belül a kézilabda szórakozás. Hát ezt az érzést Raffael Sándor, Németh Győző, Sztojka Iván és még jó néhány elvetemült gazfickó február 8-án hajnalban elvette tőlük – és tőlünk.

A cseh játékvezetők, illetve a spanyolok bemutatását taps kíséri, a veszprémiekét, a mieinkét vastaps. „Egyes: Liszkai Szilveszter, kettes: Uros Vilovszki, hármas: Gulyás Péter, négyes: Iváncsik Gergő, hetes: Gál Gyula…”

És a névsorolvasás folytatódik: „…tízes: Carlos Reinaldo Pérez, tizenegyes: Putics Barna…”

Az, hogy „…nyolcas: Marian Cozma”, nem hangzik el.

folytatás...