Pranger gyönyörű élete

Nincs véletlen! Ha áttanulmányozzuk a világbajnokok életrajzát, kiderül, alig tanultak meg járni, máris sílécet csatoltak a lábukra. Így történt ez az osztrák Manfred Pranger esetében is. Apja révén már kétévesen megismerkedett a havas lejtők világával, és persze a kis Manfred azonnal megkedvelte, mert jó móka volt.

Bár tehetsége nyilvánvaló, sokáig nem jöttek az eredmények. A juniorbajnokságokon és a kisebb nemzetközi versenyeken szépen gyűjtögette az érmeket, de a nagyok közé jó ideig nem sikerült berobbannia. Először 2003-ban a norvégiai Lilleham-merben állhatott dobogóra világkupaversenyen, de az első győzelem csak két esztendővel később, a kitzbüheli műlesiklóversenyen jött el. Két nappal később Schladmingban ismételt – éppen 27. születésnapján. Aki azt gondolta, hogy Prangert innentől kezdve nem lehet megállítani, hogy végre beért, és mostantól mindenki retteghet, tévedett. A sors másképp hozta, és további diadalok helyett sorozatos sérülésekkel „ajándékozta meg”.

Az idei szezonban végre minden együtt volt. Az egészséges Pranger összes tapasztalatával együtt a műlesikló-világkupa egyik legfőbb esélyese lett. Januárban nyert Wengenben, és még kétszer második lett. Hogy újra a legjobbak között jegyzi a sítársadalom, abban nagy szerepet játszott, hogy az év elején megszületett második gyermeke, Mario. Az apuka az örömtől valósággal szárnyalt, felszabadultsága egészen a világbajnokságig kitartott.

Val d’Isere-ben első lett abban a szakágban, amelyben talán a legnagyobb a konkurencia. Hiszen míg lesiklásban bizonyos kritériumoknak kell megfelelni az induláshoz, szlalomban jóformán az indul, aki akar. A vasárnapi műlesiklást átkozottul nehéz lejtőn rendezték meg. Honfitársa, Reinfried Herbst már az első futamban kiesett, de ugyanerre a sorsa jutott Giorgio Rocca és Bode Miller is. Az egész versenyt mindössze tizenheten fejezték be.

„Olyan régóta álmodtam erről – mondta a boldog Pranger. – Annyi mindenen mentem keresztül, hogy az hihetetlen, előbb a fiam születése, most meg a világbajnoki cím. Az élet nem lehet ennél szebb!”