Akkoriban nem az izraeli futballt és az ott játszó légiósainkat minősítettem, amikor arról beszéltem, hogy nem válogatok be közülük senkit. Egyszerűen arról volt szó, hogy a világbajnoki selejtezőcsoportunkban csupán Azerbajdzsán büszkélkedhetett izraeli légióssal, a többiek jóval erősebb bajnokságokban szereplő futballistákat vonultattak fel. Én csupán az erőviszonyokat szerettem volna tisztázni. Az is igaz ugyan, hogy valóban nem hívtam be a keretbe olyan légióst, aki ott játszott, egyszerűen azért, mert megnéztem a róluk készült videokazettát, kipróbáltam őket edzésen, és úgy láttam, nem férnek bele az elképzeléseimbe. Azóta valóban jókorát változott a világ, Izraelben rengeteget fejlődött a futball, erős a válogatott, rengeteg pénzt pumpáltak bele a sportágba, és ez meglátszik a klubcsapatokon és a bajnokságon is. Mégis azt mondom, a jelenlegi magyar válogatottnak mindig, mindenhol van esélye legalább a döntetlenre. Az én időmben még csak álmodoztunk arról, hogy legyen az angol, a német vagy a holland első osztályból sztárjátékosunk. Most már van. Kérdés, milyen összeállításban lép pályára a válogatott, de én azt mondom, győzhetünk is Tel-Avivban.