Manuel Preciado szavatartó ember. A Sporting Gijón edzője ezúttal is úgy küldte pályára fiait, mintha nem a világ jelenleg legjobb formában futballozó csapatához menne vendégségbe. „A csapatok kilencvenkilenc százaléka úgy jön a Camp Nouba, hogy tele a gatyája, mi nem úgy fogunk” – mondta Preciado még a találkozó felvezetéseként. S aki ismeri a vendégek 51 éves trénerét, biztos lehetett benne, hogy a Gijón nem fog megalkudni a toronymagas favorit pályáján sem: nem véletlen, hogy a piros-fehér csíkos együttes eddig még egyetlenegyszer sem végzett döntetlenre a bajnokságban.
Ezzel együtt Barcelonában nem nagyon ijedtek meg a vendégcsapattól, még akkor sem, ha néhány kritikus a csapat mostani játékát látva kifejezte aggodalmát, hogy az korántsem olyan, mint volt a karácsonyt megelőző hetekben.
„Vesztettünk ugyan egy kicsit a csillogásunkból, de nem aggódom. Jó irányban haladunk, jó állapotban van a csapat. Meggyőződésem, ha így folytatjuk, nyerünk valamit. Az előző időszakban rendre olyan együttesekkel találkoztunk, amelyek beálltak védekezni. Ismerem Manolo Preciadót, ha ő azt mondja, támadni fognak, akkor támadni fognak” – szólt az aggodalmaskodókhoz Pep Guardiola, aki nyilvánosan először mondta ki, hogy akár nyerhet is valamit a csapata az idén.
Neki legyen mondva…
Guardiolának igaza lett: Preciado tartotta, amit ígért, a Gijón nem állt be védekezni a Camp Nouban sem. Igaz, támadni sem támadott. Ahhoz ugyanis kellett volna a labda. A labda, amely jobban érezte magát barcelonai lábakon. Hetvenöt százalékban birtokolta a labdát a találkozón a házigazda! S bár Guardiola szerint a csapat vesztett csillogásából, a Camp Nou 69 341 nézője vörösre tapsolta a tenyerét. A szakvezető igazán támadó jellegű csapatot küldött a pályára a legjobbakkal. Xavi esernyőzött, Iniesta cselezett, Dani Alves kényszerítőzött, Henry meg-megindult, Eto’o rugdosta a gólokat, Messi, ő meg Messi – ha nem csinált volna semmit, akkor is éljenezte volna a közönség. De csinált. Egy-egy pazar kényszerítő, messis megindulás, apró trükkök…
Samuel Eto’o elérte a gól/meccs átlagot – 21. bajnokiján 21-edszer talált be (tavaly ilyenkor Cristiano Ronaldo Manchesterben „csak” 19-nél járt ugyanennyi fellépésén) –, s a kameruni első találata (egy szépségdíjasan, körzővel-vonalzóval rajzolva végigvitt kontra végén) minden sorozatot figyelembe véve a Barca idei századik gólja volt! És hol van még a szezon vége… Ugyanez a gól a 66. volt, amelyet bajnokin szerzett a gránátvörös-kék alakulat. Nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy ez 22 forduló alatt hármas rúgottgól-átlagot jelent.
Mielőtt Eto’o másodszor betalált, elegáns „köténykébe öltöztette” Gerardot az ötösön, majd Dani Alves, miután előbb a levegőben úszva csaknem bevette a vendégkaput, néhány perc múlva elhagyta a „csaknemet” – kirobbant két védő között, és a legalább négy hatalmas bravúrt bemutató Inaki Lafuente szeme közé, a rövid felsőbe lőtt. Eto’o mesterhármasát megakadályozta a kapufa, és az is bebizonyosodott, a gatya tényleg nem volt tele a vendégeknél: a csereként beszálló Kike Mateo kilőtte Víctor Valdés kapujának alsó sarkát. A forduló záró mérkőzésén a javuló formát mutató Osasuna – amelyben Vadócz Krisztián végigjátszotta a mérkőzést, és a hajrában dulakodásért sárga lapot kapott – Miguel Flano góljával meglepetésre 1–0-ra legyőzte a Bajnokok Ligájába igyekvő, David Villával és David Silvával felálló Valenciát, így hosszú idő után elkerült a kieső helyekről.