Noha egyes, megbízhatónak tetsző források arról számolnak be, hogy Oroszországban először Szentpétervár népe láthatott hivatalos futballmecscset, méghozzá 1897-ben, a hiedelemmel ellentétben nem I. (Nagy) Péter orosz cárról, hanem Szent Péter apostolról elnevezett városban csak 1925-ben alakult meg az első labdarúgóklub. Mielőtt rögzítenénk, hogy milyen néven, nem álljuk meg, hogy röviden ne számoljunk be a 112 esztendővel ezelőtti premierről: az ott élő angolok alkotta Osztrov és a „bennszülöttekből” álló Petrograd összecsapása 6:0-s orosz vereséget hozott... Az alapítást követő években szorgos kis munkáscsapatként jellemezték az együttest, s ez teljességgel érthető, hiszen tagjai a leningrádi fémgyár sztahanovistái közül kerültek ki. Álmatlan éjszakákat aligha okozott nekik a névválasztás: mivel bizonyos Joszif Visszarionovics Sztálin már évekkel korábban feltűnt a színen, „természetes” volt, hogy az egyesület bejegyzésekor valamilyen szinten felvetődik a neve. Nos, olyannyira felvetődött, hogy a Sztalinyec egészen 1940-ig élt és virult, mígnem – a szintúgy jó nevű Bolsevikot is magába olvasztva – a következő szezonra már Zenitként adta be nevezését a szentpétervári, bocsánat, leningrádi gárda. Ennek, no meg a játékosok remeklésének köszönhetően 1944-ben már a Zenit nevét véshették fel a szovjet kupagyőztest megillető serlegre. A moszkvai csapatok egyeduralmát megtörő „vidéki” alakulat nyomban hatalmas népszerűségre tett szert országszerte – no persze a fővároson kívül. Sokáig mégis megismételhetetlennek tetszett a mutatvány, sőt tulajdonképpen az is marad, hiszen szovjet kupát azóta nem nyert az együttes, s jelen politikai helyzet szerint egyhamar nem is fog... A viccet félretéve, 1980-ig kellett várni az újabb Zenit-dicsőségre, amikor is a bajnokságot harmadikként zárták a kék-fehérek. Ennél is volt ám feljebb: 1984-ben már aranyéremmel a nyakukban ugrándozhattak Leningrád labdarúgói. A bajnoki címek terén azóta egyről a kettőre jutottak, igaz, a második diadalt már nem a szovjet, hanem az orosz ligában érték el, s 2007-ben már nem Leningrád, hanem Szentpétervár négymillió lakosának szereztek örömet ezzel.
Az elmúlt esztendők amúgy is a jólétről szóltak arrafelé: a Gazprom beszállásával eljött a Kánaán. Megesett azért, hogy nem minden a pénzről szólt: állítólag a Sahtar Donecktől megkaparintott Anatolij Timoscsukért nem rubellel, hanem gázzal fizetett a főszponzor. Hogy a tranzakció akkor is létrejött volna, ha, mondjuk, a Nagykőrösi Konzervgyár a Zenit első számú mecénása, abba e helyütt ne menjünk bele... A Gazprom „beáramlásánál” csak Dick Advocaat szentpétervári munkába állása számít nagyobb mérföldkőnek. Az orosz futballhoz értők egybehangzón állítják, ha a holland mester 2006 júliusában nem kötelezi el magát a Zenithez, az egylet most egy bajnoki címmel, valamint egy UEFA- és európai Szuperkupa győzelemmel lenne szegényebb. Jó játékosokból persze nem volt hiány az öltözőben, de, magyarázzák a szakemberek, a korábbiakban megannyi neves csapatot (lásd még: PSV, Rangers, Borussia Mönchengladbach), továbbá Hollandia és Dél-Korea nemzeti együttesét is dirigáló trénernek legalább annyi érdeme van a példátlan sikerekben, mint például Andrej Arsavinnak, Pavel Pogregnjaknak, Anatolij Timoscsuknak és Vjacseszlav Malafejevnek. Ha nem több... Térjünk át a mára! Azaz a tegnapra: a Huszti Szabolcs szerződtetését bevallottan szorgalmazó, értesülésünk szerint a 38-szoros válogatott középpályást több szálon, például hannoveri társán, a holland Arnold Brugginkon keresztül is „lecsekkoló” Dick Advocaat hétfőn így nyilatkozott: „Boldoggá tesz, hogy Huszti Szabolcs aláírt hozzánk, úgy vélem, igazi sztárt faraghatunk belőle”. A tavaly októberben még a távozását fontolgató, a szerződését végül két évvel meghoszszabbító edző szavaiban nincs okunk kételkedni... Huszti Szabolcs, ha minden jól megy, hivatalosan február 18-án mutatkozhat be a ma Törökországba utazó, ott három felkészülési meccset vívó Zenitben. Az UEFA-kupa-párharc keretében a VfB Stuttgart lesz a címvédő ellenfele – mivel a vasárnap éjféli határidő letelte előtt nevezte a magyar játékost, papíron nincs akadálya a szereplésének. Ha pályára lép, azt a Petrovszkij-stadionban teszi meg: ugyan a tervek szerint már 2008 végén át kellett volna adni a klub új arénáját, a munkálatok késése, illetve a Gazprom és a város vitája miatt néhány hónapot még biztosan várni kell erre. Speciel megéri: a japán Kurokava Kiso által megálmodott aréna kapcsán az ultramodern jelző visszafogottnak tűnik, már most irigyeljük azt a hatvanezer drukkert, aki hétről hétre helyet foglalhat benne. S még Huszti Szabolcsot is láthatja...