Legutóbb tavaly március 28-án játszott vasárnap délután bajnoki meccset a Barcelona, amikor a Camp Nouban a Valladolidot látta vendégül, s küldte haza 4–1-es vereséggel az akkor még Frank Rijkaard által dirigált együttes. A tavaszi második fordulóban újból ebben a teljesen szokatlan időpontban kellett pályára lépniük a tabellát utcahosszal vezető együttes játékosainak. Nem is működött úgy a szezonban szinte hibátlan gépezet, ahogy a Barca rajongói elvárják.
A Santander – a három ellenfél közül az egyik, amelyet nem vert meg az ősszel Pep Guardiola legénysége – bátran játszott, a vendégek pedig poroszkáltak. Guardiola szisztematikus rotációs elve ezúttal Lionel Messit parancsolta a kispadra. Amíg a világ jelenleg legjobb formában lévő labdarúgója a partvonal mellől nézelődött, társai a pályán nem jutottak helyzetekig, hátul pedig a sérült Carles Puyolt pótolni hivatott, ugyancsak sérülésből felépülő Rafa Márquez (a mexikói hátvédet és Gerard Piquét is kiállították lefújás előtt) nagyon bizonytalan és ideges volt. A második félidő elején teljesen ütemtelenül csúszott be a tizenhatoson belül Jonathan Pereirának, a jogos tizenegyesből Nikola Zsigics kíméletlenül büntetett.
Messinek jönnie kellett, s ha már bejött, meg is fordította az eredményt. Előbb bebelsőzött egy lecsorgó labdát, majd az ötös sarkánál kicsivel élesebb szögből bebombázott egy felperdülő, majd aláhulló kósza labdát a hosszú sarokba. Kétségkívül emlékezetes gól volt mindegyik, nem csupán azért, mert a ballábas zseni mind a kétszer jobbal talált be, hanem azért is, mert a győztes gól a Barcelona történelmének ötezredik bajnoki találatát jelentette.
A történelmet a legnagyobbak írják!
