Valóban a két legjobb a döntőben
Már eddig is piros-fehérben, horvát nemzeti színekben pompázott Zágráb, de szombat estére tényleg mindent – házfalakat, fákat, lámpaoszlopokat, buszokat, villamosokat, taxikat, magánautókat – elárasztottak a kockás zászlók, valamint a pirosfehér léggömb- és neonfüzérek. A vasárnapot, pontosabban a Horvátország–Franciaország vb-finálét ilyen varázslatos külsővel várja a főváros, és talán mondani sem kell, hogy már a feketepiacon sem lehet kapni belépőt a döntőre. („Az árusokat és a hamisítók közül a jelentősebbeket letartóztatták a rendőrök. Akinek vasárnap jegyet kínálnak, legyen óvatos, mert majdnem biztos, hogy fénymásolatot adnának a zugárusok” – mondta szombaton az Arena Zagrebben a létesítmény biztonságáért felelős cég vezetője.)
A 2005 óta rendezett világversenyeken az idei vb-elődöntősök rendre főszerepet játszottak. A franciák azóta hatodszor, a horvátok ötödször, a dánok negyedszer, a lengyelek másodszor verekedték be magukat a legjobb négy közé.
„A számok sokakat elbűvölnek, de én szívesebben figyelem az ellenfelek mai játékát, mint a korábbi eredményeiket – vélekedett Lino Cervar, a horvátok szövetségi kapitánya. – Egyre több a nehezen legyőzhető, gyorsan fejlődő válogatott. A svédek biztosan érem reményében rendezik meg a 2011-es vébét, a spanyolok és az oroszok most hátrébb végeztek, de sokan úgy hiszik, hogy ez csak kisiklás, a szlovákokról meg eddig nem is nagyon hallottunk. A magyarok is itt vannak a nyomunkban, az egymás elleni Európa-bajnoki selejtező első meccsét megnyerték.”
„Három percig kellett várni, mire megszületett a meccs első gólja, én lőttem – emlékezett a horvát–lengyel elődöntőre a 12 gólos Ivan Cupic. – Aztán a második félidőben a védőfalunkról kipattanó labdákkal gyakran elfuthattam. Végig éreztem, hogy győzünk, s olykor már a vasárnapi döntőre gondoltam. Legnagyobb örömünk mégis az, hogy Balic lábsérülése sokat javult, és vasárnap is köztünk lehet.”
A franciák arra készülnek, hogy 1995 és 2001 után megszerezzék harmadik vb-aranyukat.
„Fokozatosan húztunk el a dánoktól az elődöntőben – mondta Claude Onesta kapitány. – A szünetben csak annyit éreztem, hogy még nem biztos a vezetésünk, az öt gól ma már nem nagy előny. Aztán fel is mentünk nyolc gólra, ám a vége öt maradt, vagyis a második félidő döntetlen lett.”
A 2009-es világbajnoknak 100 ezer dollár (21 millió forint) a jutalma, az ezüstérmes 60 ezer, a harmadik helyezett 40 ezer dollárt kap a nemzetközi szövetségtől. (A magyar együttes az aranyért 20 millió forintot kapott volna az MKSZ-től.)
