„Csak még ezt az egyet.” Lovasi András lassan örökbecsűnek tekinthető pécsi hölgykosaras himnusza öt perccel a vége előtt zúgott fel négyezer torokból. Elképzelhetetlen energiát ad, amikor ennyien próbálják átadni az erőt. Az erőt, ami velük van… Az erőt, amiből a lányok merítenek. Elképesztőek ezek a lányok. Amikor a PVSK-himnusz felzúgott, tíz ponttal vezettek a mieink. Akkor már látszott, hogy meglesz…
Meglett!
Utólag azt mondja majd, aki látta – simán, nagyon simán. Hát persze…
Kelly Mazzante a keddi, heroikus küzdelemben kiharcolt, egy ponttal megnyert első találkozó lefújása után inkább elbujdosott volna az örömittas, a mestrei éjszaka közepén mindegyik játékost legszívesebben egyenként a keblükre ölelő rajongók szeretete elől. Mert tudta, hogy ő nem játszott úgy, ahogy elvárható. Ahogy ő magától is várta. És ennek nem lehet oka egyetlen begyulladt körömágy sem.
Az amerikai légiós mint dühödt oroszlán vetette magát a küzdelembe. Repült, vetődött, védekezett, ő szállította azokat a pontokat, amelyekkel pillanatok alatt fordított a MiZo – pedig már-már rémüldözni kezdett a hófehérbe öltözött lelátó, hogy mi lesz itt. Elment két perc, és vezetett az ellen 6–0-ra.
Elképesztő ez a lány. Mármint Vajda Anna. Gyakorlatilag menni sem bír, egy-két ember támogatja – ha éppen nincs meccs. Ha van, akkor úgy száguldozik, mint a vaporettók a velencei Canal Grandén. Műtötték őt már sok mindennel. Most „csak” a bokaszalagja szakadt el részlegesen. Vizsgálták, rögzítették: ő meg dobott 17 pontot. Amennyit senki más a meccsen.
Nicole Ohlde fülig érő szájjal lépett a csarnokba. Később sem tudott betelni azzal az atmoszférával, ami betöltötte a sokat megélt falakat. Nem értette a „csak még ezt az egyet”, de addig forgatta az óriási méretekkel megajándékozott Vanessa Hayden-Johnsont, hogy azt sem tudta, merre van, amikor minnesotai WNBA-s csapattársa „behorgolta” előbb balról, majd jobbról is. Mert részese akart lenni a közegnek, Pécsnek. Befogadták. Megdolgozott érte!
Iványi Dalma megint fejedelmi módon kormányozta csapatát. Hét pont, nyolc gólpassz és az a plusz, amit csupán ő képes adni ennek a csapatnak. Ahogy megjelenik, ahogy hajt, ahogy biztat, ahogy örül, amikor vége. A szünetben még aggódnak a népek. „Kemény lesz ez még, meglátod!” Az lett. Az volt. A harmadik negyedben négy percig nem esett kosár. Azt mondják, háborút csak védekezéssel lehet nyerni. Hát védekezett mindenki. A magyarok jobban, mint az olaszok. Fűzy Ákos lassan a legnagyobb taktikusok közé érik: a „kicsik”, Sarok Nikolett, Raksányi Krisztina és Ruják Nóra munkáját Mazzante fejezte be Simona Ballardinin: az olasz válogatott nyerőembere csak a 39. percben talált először a kosárba.
Akkor már nemcsak a „még ezt az egyet” szólt a lelátóról, hanem egy egész olasz operarepertoár szurkolói dallamra fordítva.
A Pécs bejutott a legjobb nyolc közé! Ahol a CSZKA–Halcón párharc győztesével játszik.
Az egyik fél második győzelméig tartó párharc végeredménye: 2–0 a Pécs javára.
