Nem a síppal, a lábakkal van baj

ismeretét, a szituációk helyes megítélését értékelték, ezenkívül az őszi mérkőzésekről készült felvételeket elemezték a bírók, azok pozitív és negatív tapasztalataival. Akik hibáztak, azokat hosszabb-rövidebb ideig pihentetik, így például a Nemzeti Sport rangsorában az ősszel első helyen végző Arany Tamás április közepéig nem vezethet, mert az NB II-es Ferencváros–Makó mérkőzésen nem tudta kordában tartani az indulatokat.

Az elemzések alapján kiderült, a keret fiataljai jóval kevesebbet tévedtek, mint a rutinos, tapasztalt bírók, akik közül Bede Ferencnek, Kassai Viktornak és Szabó Zsoltnak is volt gyengébb meccse. A felmérések alapján bebizonyosodott, jó úton jár a játékvezetői bizottság, ha a tehetséges fiatalokat favorizálja.

Az óhaj (legyenek következetesebbek a magyar bírók) teljesül: a tavasztól szemléletváltozás várható a honi játékvezetésben. A remények szerint kevesebb lesz a holt idő a mérkőzéseken, a bírók a kényes szituációk megítélésekor nagyobb hangsúlyt fektetnek a durva, szándékos szabálytalanságok megelőzésére, illetve azok megtorlására. A gyorsabb játék lesz a cél, kevesebb fetrengéssel, időhúzással, játéktördeléssel, és így – a remények szerint – a bírók helyett ismét a labdarúgók válhatnak a mérkőzések főszereplőivé.

„Az elemzések alapján kiderült, a legnagyobb gond a játékvezetői hármas együttműködésének hiánya volt, ezért elsősorban ezen a téren várunk változásokat – mondta lapunknak Vágner László. – A büntetők, a gólhelyzetben lévő játékos ellen elkövetett szabálytalanságok megítélése terén várunk nagyobb figyelmet, határozottságot. Fő feladatnak tekintjük továbbá a játékosok testi épségének védelmét. Száztizenkét mérkőzésjelenetet mutattunk be az edzőtáborban, amelyek mindegyike tanulsággal szolgált. Újítás lesz, hogy a durván, sőt olykor alattomosan futballozó játékosokat már a mérkőzés előtt figyelmeztetik a kollégák, ugyanis a felvételek alapján beazonosítható volt, kik tarthatók annak. A szabálytalanság megítélésében ezentúl nagyobb felelősség hárul a partjelzőkre, akiknek jelezni kell a könyöklést, szándékosságot, törlesztést, nem hagyhatják magukra a játékvezetőket. A lesek megítélésével is kiemelten foglalkoztunk: ötszáz szituációból kétszázötvenet elemeztünk az edzőtáborban, a többit pedig a napokban dolgozzuk fel. Külön kitértünk az aktív és passzív lesek megítélésére. Egy biztos: továbbra is a támadójáték segítése a cél.”

Vágner Lászlót szembesítettük azzal, hogy az újpestiek az angliai túrájuk során tapasztalták, mennyivel jobban engedik a szigetországban a kemény játékot a bírók. A reklamáláshoz, a kisebb szabálytalanságok azonnali megtorlásához szokott magyar futballistáknak olyannyira szokatlan volt a módi, hogy mire ráéreztek a brit játékvezetői stílusra, kétgólos hátrányba kerültek. Nos, a magyar bírófőnök viszszautasította ezt az értékelést, mondván, a bírók, így a magyar játékvezetők is az UEFA és a FIFA által meghatározott felfogás szerint bíráskodnak. Azaz Vágner László szerint nem a játékvezetők tehetnek az ütemtelen becsúszásokról, a képzetlen labdarúgók, az erőnléti gondokkal küszködő játékosok szerepeltetéséről. Nem a síppal, hanem a lábakkal van a nagyobb baj a magyar futballban…

„Meghívást kaptam arra a megbeszélésre, amelyen a tizenhat élvonalban szereplő együttes ügyvezetője vesz részt – mondta Vágner László. – Egyedül megyek, ám már most jelzem, hogy nem üres kézzel. Magammal viszek egy videokazettát, s mindenki meggyőződhet róla, miként is értelmezik a honi csapatok a testi erő alkalmazását. A kártyáimat majd február negyedikén fedem fel, de azt már most mondom: nagyot néznek majd azok az ügyvezetők, akik a bíráskodásban látják mondjuk az angol és magyar futball közötti különbséget.”