A vereség hasznosabb lehet a győzelemnél

Vasárnap hazaért angliai túrá járól az Újpest. A lilák az angol második ligában szereplő Wolverhamptontól 2–0-ra, a Southamptontól 5–2-re kaptak ki, de a lilák csatára, Kabát Péter amondó, ezekből a meccsekből lehet igazán tanulni.

„Tudom, meglepő, de higygye el: bent a pályán úgy éreztem, nem tudnak jobban futballozni, sőt megkockáztatom, nem olyan technikásak, mint mi. De tudnak valamit, amit mi nem, és azzal meg is vernek bennünket.”

Meglepő, amit Kabát Péter mond. Az Újpest csatára 31 éves, 16-szoros magyar válogatott, légiósként Törökországban, Bulgáriában és éveken át Ausztriában szerepelt – rutinos, sokat tapasztalt játékos. Ezért is kérdeztük őt, mit tapasztalt a lilák angliai túráján, mi a véleménye a Wolverhampton (0–2) és a Southampton (2–5) elleni mérkőzésekről.

A kérdés lassan örök: mire gondolt a csatár, mi az, amit ezek a csapatok tudnak, a magyarok pedig nem?

„Bedaráltak minket – válaszolt a támadó. – Mentálisan és fizikailag nagyon erősek. Sokkal többet futnak, a labdát sokkal nehezebb eljuttatni a támadóharmadba, s a pálya minden területén nehéz átvenni, különösen az ellenfél kapujának közelében, mert valaki már ott van, zavar, ütközik. Harcolnak, nincs könynyű passz, nem lehet olyan könnyen helyzetet kialakítani, mint a magyar bajnokságban. Nincs egy nyugodt pillanatod sem meccs közben. Az NB Iben is van ütközés, de Angliában sokkal keményebb. Nem durvább, csak agresszívebb.”

Az Újpest túrájával kapcsolatban mindig elhangzik, hogy Szentes Lázár együttese a felkészülés elején tart, egy hónap múlva kell csúcsformában lennie, míg az angoloknál nincs téli szünet, a csapatok a bajnokság kellős közepén vannak, lendületből szaladtak neki az Újpestnek. Azért elgondolkodtató: a Southampton jelenleg a 43. angol klubnak számít, hiszen 23. a második ligában, és értelemszerűen megelőzi a Premier League húsz csapata is. Az Újpest pedig a tabella alapján a második legjobb magyar csapatnak tekintendő…

„Az angol futball sok tekintetben a világ legjobbja, mindenki tudja, hogy előttünk járnak – mondta Kabát Péter. – Természetesen lehet albérletben, a Vasas műfüvén is remek dolgokat gyakorolni, de mondjuk az Aston Villa edzőkomplexumában annyi füves pálya van, hogy – nem viccelek – megszámolni sem tudtuk. És egyiken sem pattan fel a guruló labda a nyakadig, sima, gyönyörűen karbantartott a gyep mindenhol – január végén… Tudom, hogy nem mondok újat: olyan iramban zajlik a játék, hogy hiába érzi magát technikásabbnak valaki, nem tud vele mit kezdeni. Nincs rá idő… Mi, magyarok hajlamosak vagyunk feladni egy nehéznek tűnő mérkőzést, ha jobb az ellenfél, nincs esély. És talán ebből ered, hogy ha hosszú az indítás, nem indulsz érte. Az angolok sprintelnek, és utánacsúsznak, vetődnek, és ez a mentalitás viszi előre őket. Azt ne kérdezze, mi kellene ahhoz, hogy itthon is ilyen legyen a tempó, mert nem tudom a választ. A magyar bajnokságban is akarnak, küzdenek, futnak, sprintelnek a játékosok, de kint valahogy minden gyorsabb. A sebességkülönbséget, az angolok erőfölényét a saját bőrünkön éreztük, és kikapni nyilvánvalóan nem kellemes, de szerintem ez a két meccs ezerszer hasznosabb volt, mintha itthon alacsonyabb osztályú csapatoknak rúgtunk volna nyolc-tíz gólt. A mentalitást kellene valahogy átvenni…