Lelkileg pozitív mérkőzés volt

Szávay Ágnes a találkozó után honlapján értékelte a vereséget – akkor még nem említette, ami néhány órával később hivatalossá vált: szakított edzőjével, Kuhárszky Zoltánnal.

Hogy érzi, volt esélye a győzelemre?

Sajnálom, hogy még nem tudtam kikászálódni a mély gödörből. Voltak lehetőségeim, de talán az önbizalomhiány miatt, talán mert még nem gyógyultam meg tökéletesen a megfázásomból, nem tudtam élni velük. Nagyon sok téves ítélet is volt a meccsen, és a kilencven százalékuk engem sújtott, persze ez nem változtat a lényegen – kikaptam. De a második szettben voltak momentumok, amelyek a régi játékomra emlékeztettek.

A harmadik szettben 5:4-es hátrányban az egyenlítésért adogatott. A meccs utolsó játékára hogyan emlékszik viszsza?

Ütöttem rögtön két kettős hibát, mert nem tudtam a saját mozdulataimra figyelni, csak arra, hogy valahogyan átüssem a labdát, a végén pedig dühös voltam, mert semmi harmincnál nem mondtak be egy outot, így jutott három meccslabdához ellenfelem – akkor már bennem volt, hogy vége a találkozónak.

Mi kellett volna a győzelemhez?

Elég lett volna, ha néhány vitatott labdamenetet az én javamra ítélnek meg… Persze ebbe nem lehet kapaszkodni.

Megviselte a vereség?

Nagyon szomorú voltam közvetlenül a mérkőzés után, sok dolgot át kell gondolnom. De küzdöttem, szerettem volna nyerni, és ez biztató. Lelkileg pozitív mérkőzés volt, három napja mentálisan nagyon készültem, sikerült végig pozitívan gondolkodnom – előbb vagy utóbb ez győzelemre fog vezetni. Ezen a tornán minden balszerencsésen alakult, de remélem, február elején a Federation-kupán tudok néhány jó meccset játszani – az eredménytől függetlenül.