Aranyszabály: Gazdálkodj ravaszul!

G. ezt nem hitte volna: vissza sírja a tavalyi csapatát. Nem azért, mert az akkor még az élvonalban szerepelt, az ebből a szempontból nem számít. Egy éve prüszkölt, aztán a bajnokság végén még megalázottnak is érezte magát, mert véletlenül sem kapta meg időre a pénzét, végül pedig úgy jött el, hogy kéthavi bére még benn is ragadt, azaz keresztet vethetett rá. Pedig az ügyvezető menet közben esküdözött, hogy az utolsó fillérig minden járandóságához hozzájut, mégis pórul járt.

Ma már tudja, hogy ez cseppet sem kirívó eset, erre lehet számítani, sőt: a nagy átlaghoz képest még korrekten bántak vele.

Ma azt mondja: bár itt tartana most is. A másodosztályba szerződött, korábban is szerepelt ezen a szinten, így nem lepte meg, hogy csupán amatőr szerződést írhatott alá, és abban természetesen juttatásként nem szerepelt egyetlen fillér sem. A megállapodás tartalmazza, hogy meddig érvényes – szinte minden esetben egyetlen évig –, hogy köteles megjelenni az edzéseken és a meccseken, nem ihat alkoholt – tucatnyi kötelességet sorol a megállapodás, a másik oldal pedig csupán annyiban kötelezi el magát, hogy ígéri, szükség esetén ad orvosi ellátást. A lényeg szóban köttetik: a havi fizetés ennyi, prémium pedig annyi.

A számlaképes rokonnal kötött szerződést a klub

H. klubjánál adtak a formára, ott kötöttek megbízási szerződést – igaz, nem vele, hanem közeli rokonával, aki számlaképes a vállalkozása miatt: papíron vállalta mondjuk a lelátó takarítását, a klub neki utalta át a kialkudott öszszeget, ők pedig elintézték egymás közt, mondhatni családon belül.

Ám ahány ház, annyi szokás: Z-nek például volt olyan amatőr szerződése, amelyben ott virított egy összeg is, nem túl csinos, mintegy százezer forint, de költségtérítés címén. A gyakorlat egyszerű: minden hónapban megmondták a játékosoknak, az APEH tarifái szerint autójukra mennyi egy kilométer szorzója, azaz mennyi utat számoljanak el, hogy kijöjjön a százezer forint. Tehát a játékos nekiült kitölteni az űrlapot: edzőmeccs Kiskunbüdösmamlaszon oda-vissza 46, másik edzőmeccs Kispitvaron 36, a harmadik Nagypitvaron 58, az összesen ennyi meg ennyi, forintban éppen százezer – mehetett a kasszához.

Tilos a reklamáció, ha valaki csak fele pénzt kap

Az általános szokás azonban az, hogy a szerződésben egy árva fityinget sem tüntetnek fel, és a fizetés garanciája a puszta kézfogás. G. elmondja, ő július elseje óta edzett új csapatában, de csak huszadikán egyezett meg a tulajdonossal, ezért az arra a hónapra csak tíz napot fizetett ki, és még tartozik a novemberi és a decemberi pénzével, amelyeket emberi számítás szerint soha nem is kap meg, mert távozni akar, elege lett a kiszolgáltatottságból. Ez azt jelenti, hogy fél év alatt kézhez vehette három és egyharmad havi járandóságát, azaz a tulajdonos a bérének és a prémiumának csaknem a felét megspórolta.

G. és Z. is állítja: ebben nincs semmi különös, ez manapság a módi, egy másodosztályú játékos a legtöbb klubnál – akadnak persze üdítő kivételek – így kalkulálhatja az életét. N., aki edzőként irányított egy csapatot szintén szerződés nélkül, zsebbe kapta a pénzét, akárcsak a játékosai. A tulajdonos június 30-ig állapodott meg velük, és amikor az Európa-bajnokság miatt május végén >>>