A sikerbe menekültek

Hogyan került kapcsolatba ezzel a sportággal? A gyerekei révén? Hogyan került kapcsolatba ezzel a sportággal? A gyerekei révén?

Igen, így történt. Jászberényben Belovai József igen lelkesen agitálta a gyerekeket a jégre, előbb Peti, majd Rozi csatlakozott a csapathoz. Egy ideig Jászberényben segítettem őket, 1997-ben pedigmár a hazai szövetség kért fel a munkára.

Minek köszönhető, hogy gyakorlatilag a semmiből ilyen sikeres lett ez a sportág itthon?

Kilencvennyolcban a nemzetközi szövetség támogatásával elindítottunk egy regionális programot, akkor még négy ország, Románia, Szlovákia, Csehország és Magyarország részvételével, évente három nemzetközi táborban külföldi edzők segítségével képeztük az edzőket. A ma már hetvenéves Yves Nadeau kanadai edző rendkívül sokat segített nekünk. Csak tájékoztatásul, ő volt az, aki a dél-koreaiakat is elindította a világsiker útján. Ez a program ma már túlnőtt a keretein, hiszen Lengyelország és Ausztria után a balti államok, majd Jugoszlávia utódállamai is csatlakoztak hozzá.

Kívülről úgy tűnik: tudatosan építkeznek, egyre jobban szerepelnek a világversenyeken.

Remélem, nem tűnik nagyképűségnek, ha azt mondom, ez tényleg így van. Kétezer-kettő után kényszerhelyzetbe kerültünk, hiszen a Salt Lake Cityben induló korisok egy kivételével abbahagyták a versenyzést, így tulajdonképpen „előremenekültünk”, hiszen juniorjaink indultak a felnőttviadalokon is. Ma már látható, hogy ez így volt jó, hiszen rutint és tapasztalatot szereztek.

Az eredményekkel együtt anyagilag is megerősödött a sportág?

Ezt nem mondanám… Nehéz dolgunk van, az edzőknek csak minimális költségtérítést tudunk fizetni, és szponzorok terén sem állunk jól. Kevesen vagyunk a csapat körül, nincs is időnk arra, hogy támogatókat keressünk.