A Soproni Ligában az első helyen álló DVSCTEVA-nál pontosan fizetnek, legyen szó játékosról, edzőről, beszállítóról – bárkiről. SZIMA GÁBOR elnök, többségi tulajdonos szerint sérti a versenyt a kiskapukutató, köntörfalazó, a szerződésben foglaltakra fittyet hányó „üzletpolitika”. „Nyilván rontja a versenyt, ha egy klub tartozik a játékosainak, hiszen ahol nem csupán a futballal kell foglalkoznia a labdarúgónak, ott a koncentráció nem lehet tökéletes, az a csapat eleve hátrányból indul – mondta a DVSC-TEVA elnöke. – Végső soron az üzletnek sem tesz jót, ha a felek bizonyos szempontból nem azonos feltételek mellett, tiszta lappal indulva versenyeznek. Mindamellett ez a fajta hozzáállás, az, hogy a számlák kifizetetlenek maradnak, nem csupán klub és játékos között tapasztalható. Az is rontja a versenyt, ha egy klub hosszú ideje hetven-nyolcvanmillió forinttal tartozik egy másik klubnak, nem mutat fizetési hajlandóságot, s közben a hetedik-nyolcadik labdarúgót igazolja le. Nem hiszem, hogy a profi osztályokban végrehajtott létszámcsökkentés a magyar labdarúgás felemelkedését szolgálná, mert ez végső soron a futballpiramis alapjaira lenne szűkítő hatással. Ha kevesebb az élcsapat, ahová érdemes eljutnia a futballistának, a bázis óhatatlanul tovább sorvad.” SZIMA GÁBOR elnök, többségi tulajdonos szerint sérti a versenyt a kiskapukutató, köntörfalazó, a szerződésben foglaltakra fittyet hányó „üzletpolitika”. „Nyilván rontja a versenyt, ha egy klub tartozik a játékosainak, hiszen ahol nem csupán a futballal kell foglalkoznia a labdarúgónak, ott a koncentráció nem lehet tökéletes, az a csapat eleve hátrányból indul – mondta a DVSC-TEVA elnöke. – Végső soron az üzletnek sem tesz jót, ha a felek bizonyos szempontból nem azonos feltételek mellett, tiszta lappal indulva versenyeznek. Mindamellett ez a fajta hozzáállás, az, hogy a számlák kifizetetlenek maradnak, nem csupán klub és játékos között tapasztalható. Az is rontja a versenyt, ha egy klub hosszú ideje hetven-nyolcvanmillió forinttal tartozik egy másik klubnak, nem mutat fizetési hajlandóságot, s közben a hetedik-nyolcadik labdarúgót igazolja le. Nem hiszem, hogy a profi osztályokban végrehajtott létszámcsökkentés a magyar labdarúgás felemelkedését szolgálná, mert ez végső soron a futballpiramis alapjaira lenne szűkítő hatással. Ha kevesebb az élcsapat, ahová érdemes eljutnia a futballistának, a bázis óhatatlanul tovább sorvad.”
GEORGE F. HEMINGWAYT, a Bp. Honvéd tulajdonosát arról kérdeztük: irritálja-e a sok fizetési csúszásról szóló hír azt, aki mindig rendben utalja, amit vállal? „Nem, dehogyis irritál – mondta az üzletember. – Csakis a Bp. Honvéddal, a labdarúgó-akadémiánkkal foglalkozom. Nekem a többi klub tulajdonosa nem barátom, s ha úgy gondolnám, hogy szélhámosok, akkor elmondanám. Voltak a futballban gyanús elemek, de akik most vezetik a klubokat, azok nem gazemberek. Nekem más a gondom: idejön egy játékos, aki ügyes és kellene nekünk. Mondom neki, kapsz tőlem havonta négyszázezer forintot. Máshol, feleli ő, a dupláját ígérik, inkább odamegy. Hiába mondom: a két ajánlat között az a különbség, hogy ezt a négyszázezret biztosan megkapod. Amíg a futballista nem oda igazol, ahol megkapja a pénzét, hanem oda, ahol többet ígérnek, addig nem lehet mit tenni. Aztán amikor találkozunk, a futballista szomorúan mondja: ide kellett volna jönnöm, sok pénzzel tartoznak… Ahol a város fenntartja a stadiont, pénzzel is támogatja a klubot, és vannak tehetős üzletemberek, ott lehet futballt csinálni. Különben… Persze az ideális az, hogy mindig mindenki valamennyi ígéretét betartja, de sajnos ez nem így van.”
Zalaegerszegen elismerték: vért izzadnak, hogy mindig mindenkinek időben utaljanak. A klub elnöke, egyben többségi tulajdonosa, NAGY FERENC büszkén mondhatja, hogy a nehézségek dacára sem tartoznak egyetlen fillérrel sem. „Nem mondanám, hogy sajátos magyar történetről van szó – mondta a honi fizetési fegyelem hiányosságairól Nagy Ferenc. – A világon bárhol előfordulhatnak késések, igen, még a Premier League-ben is. Nyilván ideális lenne, ha mindig mindenki a szabályok szerint, időben megkapná a fizetését, de látjuk, halljuk: tartozások mindig is voltak, és lesznek is – sajnos. Nem szeretnék viszont más klubok kasszájában turkálni, elég, ha a saját problémáinkkal foglalkozunk, hiszen van azokból is bőven. A hazai csapatok többsége olyan helyzetbe került, hogy hiába tervezi meg az éves költségvetését – vagyis hogy kinek mikor mennyit fizet – , ennek az anyagi fedezete akkor még nem vagy csak részben áll a rendelkezésére. Át kell gondolni, hogy olyan, mint profi magyar futball, milyen keretek között működőképes. Ehhez le kell ülni tárgyalni, és az egyeztetések során főképp arra a kérdésre kell választ találni, hogy az ország gazdasági helyzete lehetővé teszi-e, hogy egyszerre negyvennyolc professzionális labdarúgócsapat működjön.”
