Visszatérés a pokolból

Az már az eszéki sportcsarnok mellett található kertészeti áruház parkolójában is látszik, hogy a világbajnokság érdemi része vasárnap kezdődik – legalábbis a mieinknek. A mecscsekre érkezők autóinak fenntartott placc már három órával a románok elleni mérkőzés kezdete előtt tele magyar rendszámú gépkocsikkal, az ausztrálok elleni bemelegítés után jön az első igazi megméretés. Bent a lelátó háromnegyedét már „elfoglalták” a magyar szurkolók, így Hajdu János játékosai szinte hazai környezetben kocoghatnak ki melegíteni háromezer honfitársuk tapsvihara közepette.

„Ausztrália ellen szokhatta a csapat a világbajnokság légkörét, s az előttünk álló három meccs jelentheti a belépőt a középdöntőbe – mondja a kezdés előtt a magyar együttes szövetségi kapitánya, Hajdu János. – Románia, Szlovákia és Argentína ellen nyerni kell, az olimpiai bajnok franciák elleni meccs jelentheti az extrát. De most csak a románokra koncentrálunk.”

Románia szombaton a franciák ellen kezdett, Néha úgy tűnt, hogy kapitánya, Aihan Omer már ekkor a mieink ellen készült. Ráadásul a román válogatott néhány kulcsemberének nem ment a játék, a Pick-Szeged légiósa, Adrian Petrea például kilenc kísérletéből egy gólt szerzett.

Két elhibázott büntető, mégis micsoda különbség a magyar tábor hangulatában. Előbb Putics Barna hetesét „vadássza le” Rudi Stanescu, majd Valentin Ghionea büntetőjét hatástalanítja Puljezevics Nenad. Az elsőnél háromezren kapnak a fejükhöz, a másodiknál ugyanennyien csapnak a levegőbe boldogan.

A vidámság csak fokozódik, hiszen a 11. percben 7–4-re vezet a magyar válogatott, úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben. Aztán elkezdenek kapaszkodni a románok, Ghionea most sokkal pontosabban céloz, mint szombaton, Stanescu pedig eksztázisban véd. Előbb egyenlít az ellenfél, majd a vezetést is átveszi.

Nincs nagy baj, a mieink tartják a lépést, nem tud meglépni az ellenfél. Legalábbis a félidő hajrájáig, hiszen a szünet előtti percekben egyre rosszabbra fordul a helyzet. Hiába kér időt Hajdu János, gyorsan nő a román előny, még szerencse, hogy a szünetet jelző dudaszó pillanatában Törő Szabolcs kozmetikáz az eredményen.

A folytatásban visszasírjuk azt az időszakot, amikor csak három gól volt a magyar válogatott hátránya, mert 20–14-es román vezetésnél pokolian nehéznek tűnik a helyzet.

Ekkor azonban fantasztikus rohamot indítanak a mieink.

Végre összeáll a magyar csapat védekezése, Puljezevics pedig lehúzza a rolót a remekül dolgozó fal mögött. A következő tíz perc részeredménye 9–2 a mieinknek, azaz a 46. percben Iváncsik Tamás találatával már újra mi vezetünk (23–22).

Ekkor a románok váltanak védekezést, s a magyar válogatott nem boldogul az agresszív nyitott alakzattal. Újra hátrányban Hajdu János együttese, de csak átmenetileg. A csapatkapitány Nagy László veszi hátára a gárdát, sáncol, gólokat lő, előkészít. Puljezevics halmozza a bravúrokat, ám így is nagyon szoros a vége.

Talán akkor hisszük el, hogy megvan, amikor másfél perccel a vége előtt Eklemovics Nikola betalál (30–27).

Háromezren üvöltik, hogy „Szép volt, fiúk!”, a magyar játékosok pedig boldogan ölelkeznek a pálya közepén. Még nincs meg a kapitány által említett belépő a középdöntőbe, de hétfőn Szlovákia ellen azt is megszerezheti a magyar válogatott.