Minden újsághírnél, nyilatkozatnál, kiszivárogtatott információnál többet elárult a Kaká-ügy állásáról a jelenetsor, amely a szombat esti Milan–Fiorentina (1–0) bajnoki után lejátszódott: a piros-feketék játékosai szépen sorban odamentek a brazil játékoshoz, és egyesével megölelték. A „búcsúzáshoz hasonlító” esemény némileg meglepő volt, hiszen hivatalosan még nem dőlt el, hogy Kaká elfogadja-e a Manchester City mesés ajánlatát, vagy a szurkolók kívánságának eleget téve marad jelenlegi csapatánál. Nem véletlenül említettük a drukkerek óhaját, és nem, mondjuk, a klubvezetőkét: ahogyan Silvio Berlusconi klubtulajdonos, úgy Adriano Galliani alelnök is inkább az eladás felé igyekszik terelni az eseményeket.
„Az egyesület felelős vezetőjeként félre kell tennem az érzelmeket, és a józan ész szavára kell hallgatnom – fejtegette a Milantábor által szombat este gyakorlatilag kiátkozott Galliani. – Nehéz helyzetben vagyunk, ahogy sok más futballklub mostanában, és az angolok által felajánlott összegből átvészelhetjük a válság időszakát. Mindenki beláthatja, a világ ma körülbelül feleannyit ér, mint tavaly, ami új helyzetet teremtett.”
Az ajánlatban szereplő öszszeget korábban 100 és 120 millió euró közöttire becsülték, vasárnap azonban felvetődött egy egészen eltérő változat is. Egy névtelen, a Manchester City tulajdonosaihoz közel álló forrás szerint a fenti summákról szóló hírek „nevetségesek”, a sejk csak 55 milliót szán a brazilra, a százmilliós verziót pedig Berlusconi találta ki, hogy az üzlet meghiúsulása se ronthassa a megítélését. Tény, ami tény, a gigaajánlatról az első információ egy Berlusconi kezében lévő hírportálon jelent meg.
Az olasz miniszterelnök azonban azon van, hogy Kakát eladja a Manchester Citynek, sőt egyesek már azt is tudni vélik, kikre költené az így befolyó pénzt: a listán Emmanuel Adebayor, Gaël Clichy, Michael Essien, Alex és – bármily furcsa – Franck Ribéry neve szerepel. Néhányan arról is pusmognak, a Real Madrid az utolsó pillanatban megtorpedózná az angolok tervét (Kaká szívesebben menne a spanyolokhoz), csakhogy a Ramón Calderón elnök lemondása utáni keszekusza állapot kétségtelenül nem segíti a váratlan fordulatot, és a Milan sem adná szívesen egyik közvetlen európai vetélytársának a támadót.