Ideges hangulatú mérkőzése ken dőlt el karácsony előtt a Montenegrói Kupa sorsa. A négycsapatos, háromfordulós küzdelem nyitányán az amerikai Jessy Smith ütötte ki Steinmetz Ádámot, majd az utolsó meccsen (Budva–Kotor 9–7) a center magyar csapattársának, Kiss Gergelynek is kijutott a „jóból”, miután a Budvanszka centere visszahajlította bal kezének kisujját, amely a mozdulat következtében eltörött. A Primorac Kotor itthon lábadozó kiválóságát január 1-jén műtötték meg.
„Kétórás műtéten estem át, hétfőn veszik ki a varratokat – tudtuk meg Kiss Gergelytől. – Először csak érzéstelenítettek volna, ám komplikációk léptek fel, ezért altattak. Kiderült, hogy darabok törtek le a csontról, amelyek az ízületet is bántották. Behelyeztek egy titánlemezt a kezembe, de másodikán már hazamehettem. Azóta kötözésre járok vissza, a hónap második felében kezdhetek el mozogni. A titánlemez életem végéig is bent maradhat, nem biztos, hogy még egyszer megműttetem magam csak azért, hogy kivegyék az ujjamból.”
A háromszoros olimpiai bajnok várhatóan a következő hét végén utazik vissza Kotorba, de biztosan kihagyja az Olympiakosz elleni Euroliga meccseket (január 17. és február 7.), illetve a Jug Dubrovnik elleni Adria-liga-mérkőzést. A Budvával szemben megnyert (6–2) vasárnapi Adria-liga-találkozót tévén nézte, s örömmel nyugtázta, nélküle is nyerni tudott a Kotor. Kiss szerint a budvai játékos nem akarta szilánkosra törni az ujját, viszont biztos benne, hogy sérülést szeretett volna okozni – kínjában csak zavartan mosolygott, amikor az eset után Kiss mutatta neki, hogy mit tett vele.
Bár nem kapcsolódik szorosan a sérüléshez – akárcsak a többi háromszoros olimpiai bajnokkal kapcsolatban –, Kiss Gergely esetében is tartja magát a kérdés, hogy folytatja-e válogatottbeli pályafutását. A játékostól megtudtuk, már beszélt Kemény Dénes kapitánynyal, de még nem döntött.
„Fizikailag és mentálisan is jól érzem magam, ilyen akadálya tehát nincs a folytatásnak – hangsúlyozta a balkezes pólós. – Döntenem kell, hogy nyaranta az edzések meddig élveznek előnyt a családdal szemben. Kevés okom lenne nemet mondani, azok viszont nyomósak. Bennem van további négy év, de még nem gondoltam át a dolgot. Nagy kérdés, hogy az ember mennyire legyen mohó, meddig hajszolja a sikereket, ám záros időn belül véget ér játékos-pályafutása, és fontos, hogy ne bánjam meg később, hogy abbahagytam.”