Az 1955-ben az SSC Napolitól potom összegért, néhány száz líráért szerződtetett Vinyei Jenő után Takács Zoltán a SPAL 1907 történetének második magyar profi játékosa: a legutóbb a DVSC-TEVA-ban futballozó egyszeres válogatott védő két és fél évre írt alá a jelenleg az olasz harmadik liga A-csoportjában a második helyen álló ferrarai klubhoz. „Minden úgy zajlott, ahogy azt reméltem – mondta Takács Zoltán. – A SPAL vezetői tudni akarták, ki vagyok, ezért volt szükség a tesztre. Elvégre a fizetésemet ők adják. Aldo Dolcetti szava sokat számított, ahogy nekem is a személye: a Honvédnál annak idején másfél évig volt az edzőm, de az erőnléti trénert, Lidio Melist ugyancsak ismerem, szintén Kispestről. Talán akkor voltam a legjobb formában, amikor velük dolgoztam. Olyan csapathoz akartam szerződni, amelyben biztosított a fejlődésem, és a továbblépés is lehetséges. Egyelőre néhány szóban kimerül az olasz tudásom, ezek is a futballal kapcsolatosak. Ha visszatérek, az egyik első dolgom egy nyelvtanár felkutatása lesz, kommunikálni nem csak a pályán kell... Kedden Debrecenben leadom a szerelésemet, elköszönök a csapattól, a vezetőktől, csütörtökön már Ferrarában jelentkezem edzésre. Szombaton bajnokit játszik új csapatom, de kevés az esélye, hogy addigra elkészül a játékengedélyem, szóval alighanem sajnos a lelátóra kell ülnöm.”
