Vendégségbe jön az elit

„Ezen nem kell csodálkozni, mert azt az időszakot leszámítva, amikor a Tv2 felkarolta Rácz Félix bunyósait, nem volt, és sajnálatos módon nincs is magyar profi boksz. És nemzetközi szinten számottevő mértékben nem is lesz. A bunyó a labdarúgáshoz és a Formula–1-hez hasonlóan pénzigényes sportág, kimagasló teljesítményre képes sportolóinkat meg elviszik külföldre, ahogyan az Universum csinálja” – mondta erre Kovács István, a magyar szövetség tiszteletbeli elnöke, a hazai bunyóláz Papp László utáni korszakának fellendítője.

Kokó is ugyanabba a vonalba tartozott, amelybe napjainkban Erdei Zsolt és Balzsay Károly (s ahová reményeink szerint Bedák Zsolt és Bedák Pál is bekerülhet), azaz külföldi istálló színeiben próbál minél jobb képet kialakítani a magyar ökölvívásról, és próbál esernyőt tartani fölé. Tagadhatatlan, hogy az elmúlt évtizedben világszínvonalú profi bokszot csak akkor láthatott a közönség, ha az Universum elhozta ide vándorcirkuszát, és ez az elmúlt két és fél évben különösen érezhető volt. Amíg Rácz Félix és csapata kellő marketingmunkával még el tudta hitetni (olykor még az sem kellett, ment magától is), hogy amit a néző Pakson, Szentesen vagy Győrben lát, az a hivatásos ökölvívás krémje, ma senki sem próbálkozik ezzel. Marad a televízió, meg a szomorú beletörődés, hogy nekünk csak edzőtermi gálák, illetve ide-oda „beengedett” rendezvények jutnak.

„A magyar méretekkel, televíziós lehetőségekkel más nem is nagyon oldható meg” – mondta Kokó, és ha minden igaz, hamarosan ő is beáll abba a sorba, amely megmutathatja, hozott anyagból azért lehet alkotni. Közbenjárására ugyanis az idén augusztusban hazánk rendezheti meg a WBO (Bokszvilágszervezet) kongresszusát, amelyet augusztus 22-én Universumgálával szeretnének felvezetni.

„Várjuk meg a magdeburgi gálát, azon azért sok múlik, alakulhatnak úgy is az események, hogy tárgytalan lesz a pesti rendezvény. Persze nem ezt szeretném, szeretnénk, mindenképpen jó lenne itthon látni Madárékat. Szerdán jön hozzám Paco Valcárcel, a WBO elnöke, ellenőrzi, hogyan állunk a konferencia előkészületeivel, aztán innen megy tovább Magdeburgba. Én maradok itthon, ez lesz az első Madár-gála, amelyet kihagyok, de a MOB küldöttgyűlése átírta a programomat” – mondta Kovács.

Az esetleges budapesti gálával pedig még erősebb lenne a kontraszt a külföldön, illetve itthon bokszoló magyarok között.

„Ez olyan lenne, mintha futballban Bajnokok Ligája-döntőt rendeznénk, közben meg tudjuk, milyen a magyar bajnokság. A kettő hasonló arányban áll egymással – fogalmazott az első magyar profi világbajnok. – A világ közvetlen élvonalát láthattuk eddig is, láthatjuk ezután is. Járt már itt Vladimir Klicsko, egy ideje pedig Madár uralja a gálákat. Közben meg ott a szomorú magyar valóság, amit el kell fogadnunk, s lehetőségeinkhez képest tennünk kell azért, hogy néha eljöjjön hozzánk az élvonal.”

Ha minden igaz, és a feljegy zések nem tévednek (illetve ha a hajdani krónikások semmit sem felejtettek el), jövőre ünnepelhetjük a magyarországi hivatásos ökölvívás századik születésnapját. A dán Waldemar Holberg és a brit Billy Jackson ugyanis 1910. január 10-én vívta az első profi bokszmérkőzést hazánkban (a meccset Holbert kiütéssel nyerte meg az ötödik menetben), és azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal nálunk is lehet látni fejvédő nélküli összecsapásokat.

Azonban a jelenlegi helyzetben igencsak kérdéses, sikerül-e méltón megünnepelni a jubileumot. Eltekintve a sokakban meglévő ellenszenvtől (a legnagyobb vád az volt, hogy Rácz Félix tulajdonos a konkurens csatorna bokszolóinál gyengébb képességű bunyósokat „adott el” világsztárként a Tv2-nek), azt nehéz vitatni, hogy a hazai profi boksz utolsó aranykora a Felix-Promotion működésével köthető össze, és annak 2006-os megszűnésével be is fejeződött. Legalábbis ami a minőségi ökölvívást illeti.

A www.boxrec.com internetes adatbázis nyilvántartása szerint 2008-ban összesen 32 olyan esemény volt Magyarországon, amelyen profi bokszmérkőzést is rendeztek. (Szándékosan nem írunk gálát, mert előfordult, hogy csak egy összecsapást rendeztek, ahogyan az is, hogy amatőr és profi meccset tartottak ugyanott.) Gyakorlatilag minden második hétvégén volt gála az ország valamelyik részén (a nyilvántartás szerint Budapesten, Dunaföldváron, Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, Lovasberényben, Nyíregyházán, Orosházán, Szentendrén és Tökölön húztak kesztyűt), s erre elvben lehetne is építeni, de árnyalja a képet, hogy ezt a „mennyiséget” a papíron bejegyzett kilenc promócióból mindössze három hozta össze. Amint azt Győryné Tóth Zsuzsanna, a Magyar Ökölvívószakszövetség nemzetközi titkára lapunknak elmondta, a Profibox Promotion, a Probox Promotion, a Szilágyi Box Promotion, a Küzdőtér Promotion Kft., a Lauri Promotion, az Unió Box Promotion, a Slimtrax (illetve Budabox) Promotion, a Rainbow Promotion és az inaktív Klein Csaba cége kért és kapott magyar működési engedélyt 2008-ra. Közülük csak a Profibox Promotion rendezett kettőnél több gálát, illetve a Probox Promotion az egyetlen, amelynek élő televíziós közvetítéssel zajló eseményt sikerült tető alá hoznia. De ott sem támogatóként jelentkezett a Sport1, a pénzáramlás iránya ellentétes volt a megszokottal. Ugyanakkor a nagyobb klubokra is jellemző, hogy itthoni gáláikat alárendelték a külföldi szerepléseknek. Idehaza szinte kizárólag felhozó mérkőzések szerepeltek a programban, ha beesett egy-két címmeccs, az az ABC-nek csúfolt, kis jelentőségű szervezetek (UBC, WBF és így tovább) öveiért zajlott. A négy nagy szervezet egyikének égisze alatt sem rendeztek 2008-ban címmérkőzést hazánkban.

Pedig papíron lehetett volna, elvégre a Hóhér művésznéven is ismert Nagy József vagy Kovács Attila megfelelő feltételek mellett itthon is bokszolhatna például interkontinentális bajnoki övért. Csak már elfogytak a tőkeerős cégek, és egyszerűbb külföldre vinni bokszolóinkat, hogy az ott futtatott ellenfelek áldozati bárányai legyenek. Mert a vereség egy-két kivételtől eltekintve előre borítékolható volt. Függetlenül a körülményektől, amelyek persze mindig a magyarok ellen esküdtek össze.