Messi és szárnysegédei

A kérdésre, hogy manapság ki a világ legjobb fiatal, azaz az U21es korosztályba még beférő labdarúgója, alighanem minden futballszurkolónak megvan a saját válasza, és úgy véljük, ha összesítenénk őket, az argentin Lionel Messi futna be győztesnek – valószínűleg tekintélyes előnnyel. Feltevésünket alátámasztja a Barcelona argentin támadójának második helyezése a legutóbbi Aranylabda-voksoláson, győzelme a „legjobb fiatal játékos” kategóriában a tekintélyes World Soccer szaklap közönségszavazásán. A nemzetközi szaksajtó konszenzusának megfelelő eredményt hozott a Nemzeti Sport internetes portáljának közvélemény-kutatása is: az óév utolsó napjaiban publikált „Az év játékosa” ankéton Messi harmadik lett – a futballfogalmak szerint „felnőtt” Alex Del Piero és Cristiano Ronaldo mögött.

Messi ragyogó adottságairól, kreativitásáról, a kiváló formát mutató Barcelona játékára gyakorolt döntő befolyásáról szintén a napokban értekeztünk lapunk hasábjain. Elkerülendő az ismétlést, ezúttal olyan kortársak 2008-as teljesítménye tükrében vizsgáljuk az argentin csillag játékerejét, akiknek neve szintén ott szerepel a jövő lehetséges aranylabdásainak képzeletbeli listáján. Sőt! A Messihez hasonlóan Pekingben olimpiai bajnoki címet szerző Sergio Agüero, valamint az Európa-bajnok Cesc Fabregas nemcsak ott volt a France Football legutóbbi jelöltlistáján, hanem néhány szavazónál be is fért az első ötbe. Az önmagában is megtisztelő jelölésig Karim Benzema, a francia gólkirály – az olasz szaklap, a Guerin Sportivo 2008-as Bravo-díjasa, azaz az idény legjobbnak választott fiatalja – is eljutott. (Két még ifjabb alanyunk, Alexandre Pato és Theo Walcott egyelőre nem rúg labdába e játékban.)

A halomba döntött védőkről, a zseniális megmozdulások kiváltotta esztétikai élményről lehetetlen statisztikát vezetni, de mint fentebb jeleztük, nem gondoljuk, hogy Messinek a többiek fölé emelése külön bizonyítást igényelne. Az általunk fontosnak tartott négy szempont szerinti értékelés (lásd infografikánkat) tulajdonképpen az öt kortárs miatt érdekes, hogy tudniillik mennyiben állják ki ők az összehasonlítás próbáját.

Kiegészítésképp érdemes megemlíteni, hogy a hat játékos közül egyedül Messi mondhatja el magáról: a vizsgált időszakbeli fellépéseit a válogatottban rendre a kezdő tizenegy tagjaként teljesíteni. Többször kezdett például, mint a listavezető Fabregas, aki bár az Arsenal kezdőcsapatából kirobbanthatatlan (42/42), a világverővé előlépő spanyol válogatottban egyelőre képtelen állandó helyet kivívni magának (15/7) – főképp Messi kiváló barcelonai csapattársai (Iniesta, Xavi) miatt. Ami – ha véresen komolyan vesszük az eljárást

– közvetett bizonyítékként megint csak felvonultatható Messi mellett: a szemlézett ifjak közül hiába ütközik ő a legnagyobb konkurenciába, hiába nyomják az ő vállát a legsúlyosabb terhek (lásd elvárások klub- és válogatott szinten), mindez csak a válogatottbeli teljesítményére van enyhe negatív hatással. És csak a felnőttek között; a pekingi olimpiai aranyszerzésnek ő volt a fő letéteményese.

Írásunkkal nemcsak tisztelgünk a fiatal Messi előtt, hanem egyben búcsúzunk is tőle – akárcsak a fiatal Fabregastól és a fiatal Benzemától, valamint az 1987-es generáció olyan ígéretes, ezúttal csak futólag említett „hajtásaitól”, mint az olasz Robert Acquafresca és Sebastian Giovinco, a szerb Gojko Kacsar, a német Sami Khedira, a cseh Martin Fenin, a szlovák Marek Hamsík, az osztrák Martin Harnik, a belga Marouane Fellaini vagy a nyáron 16 millió euróért a Manchester Citybe igazoló brazil Jo. Ők az elmúlt órákban hivatalosan is kiöregedtek az U21-es korosztályból.

„A legjobb fiatal” cím mindenképpen új gazdára talál 2009-ben, és mint keretes írásunk hevenyészett névsorolvasása is sejteti: egyáltalán nem biztos, hogy a tavalyi „nagy hatos” fiatalnak megmaradó tagjai, Agüero, Pato vagy Walcott közül kerül ki a következő ifjú uralkodó. ½