Genzwein.
Egy név, amely a futball világában vált ismertté. S egy név, amelyet immár egyre gyakrabban egy másik sportággal társítanak.
A fogathajtással. Genzwein Ferenc a Vasas fociedzőjeként tette le névjegyét, de immár két gyermeke, Alex és Marina ígéretes karrierjét egyengeti. S csöppet sem bánja, hogy a fiából nem lett labdarúgó, a lányát pedig nem tudta lebeszélni a fogathajtásról.
A helyszín a Papp László Budapest Sportaréna. Az időpont december eleje, az esemény az OTP Bank Lovas Világkupa. A sportág háromnapos gálája.
A látványdömping közepette üdítő szusszanás: pónigaloppverseny, gyerekszereplőkkel. Három kör és hat ugrás vár rájuk. Így az egyik ifjú, mindössze tízesztendős hölgyre is, aki inkább pónifogatok bakjáról ismerős, hiszen hajtóként már juniorválogatott. De Genzwein Marina a nyeregben ülve sem vall szégyent; a három nap alapján a negyedik helyen végez. Adottságai, elszántsága, lelkesedése láttán többen azt mondják, testvérénél is többre viheti. Pedig a nyolc évvel idősebb báty sem akárki: Genzwein Alex minden idők legfiatalabb hazai hajtójaként került be az ob I-be, ő minden idők legifjabb itthoni egyes- és kettesfogat-hajtó felnőttcsapatbajnoka, s nem mellesleg 18 évesen immár háromszoros felnőtt magyar csapatbajnok.
– Marina, mit szóltak a szüleid,amikor bejelentetted, hogy te is megpróbálkoznál a hajtással?
– Óvodás korom óta lovagolok. Anyu díj lovagolt, most lipicaitenyésztő, őt könnyebben meg lehetett győzni, de apu... Vele nehezebb dolgom volt, mert nagyon féltett.
– Genzwein Ferenc izgulós apuka?
– Amikor Alex maratont hajt,remeg a gyomra. Azt szokta mondani, idegőrlőbb végigszurkolni egy fogathajtóversenyt, mint Vasas-edzőként leülni a kispadra a Fradi ellen.
– Volt már sérülésed?
– Egyszer egy esés eredményeként agyrázkódást szenvedtem. Hiába alacsony a póni, anyu szerint kis lóról lehet a legnagyobbat huppanni.
– Mennyire kezes a lovad?
– Pedro? Ő bizony roppant makacs. De nem ostorral vagy erővel kell megrendszabályozni. Okosabbnak kell lenni nála.
– S mi történik, amikor elunja a gyakorlást?
– Akkor „bakol”. Kirúg a hátsólábával. De már tudom kezelni; kockacukorral és sárgarépával meg lehet szelidíteni.
– Negyedikes osztálytársaid hogy reagáltak, amikor kiderült, hogy fogathajtó vagy?
– Nagyon aranyosak, a BS-ben például együtt szurkoltak nekem. Jártak már nálunk, s akkor többüket megkocsikáztattam. Nem féltek, de lóra felülni csak kevesen mertek.
– Kikéred olykor Alex fivéred szakmai véleményét?
– Inkább az edzőimmel, Muity Ferenccel és Józsa Vendellel beszélem meg, ha kérdésem akad. Más a stílusunk, Alex azt szereti, ha száguld alatta a fogat. A lassúbb díjhajtás nem is az erőssége, azt sokkal többet kellene gyakorolnia.
– S van még, ami nem a kedvence?
– A lovakat nem szokta lecsutakolni, a lovász csinálja meg helyette.
– És te?
– Én már többször lefürdettem őket. Azt nagyon szeretik.
– És mit nem szeretnek?
– Ha az állatorvos beoltja őket. A tű láttán megbolondulnak.
– Mi leszel, ha nagy leszel?
– Állatorvos. Vagy fogász.
Genzwein Ferenc neve egy időben naponta megjelent a lapok hasábjain. A kilencvenes évek elején a Vasas vezetőedzőjeként dolgozott, legutóbb 2006-ban pályázott az MLSZ-elnöki tisztségre (a választás előtt visszalépett), s volt társtulajdonos az Újpest FC Kft.-ben. Az utóbbi időben hátrább húzódott a reflektorfényből, ámbár elvállalta a gazdasági bizottság vezetését a Puskás-akadémián, a minap pedig megválasztották a Pest megyei futball követének. Noha sosem mondja, anno alighanem szíven ütötte, hogy Alex fia nem csinált labdarúgó-karriert. De szakértő szemmel gyorsan felmérte, hogy a futballhoz nincs igazán érzéke a srácnak, s kapusként sem várt volna rá nagy jövő. Helyette fogathajtó-pályafutását egyengeti nagy türelemmel. Közben maga is kitanulta a sportágat. Az üzletember szívesen felül a fogatra, arra viszont nem lehet rávenni, hogy lóra pattanjon. „Nagyon magasan van a nyereg – indokolja ódzkodását. – S az azélmény sem nagyon hiányzik, amikor a ló elindul alattam...”
– Alex! Tényleg nem szereti a lovakat csutakolni?
– Ilyesmiről szó sincs.
– Pedig Marina húga ezt állítja...
– Inkább neki nem fűlik hozzáa foga.
– S mi a helyzet a díjhatással?
– Az tényleg nem a szívem csücske. A maraton már közelebb áll hozzám, de az igazi műfajom az akadályhajtás.
– Bivalyerő kell ahhoz, hogy a két lovat kézben tartsa az ember. Van valami kiegészítő sportága?
– Igazán csak a fogathajtás érdekel. Ez annyi elfoglaltságot ad, hogy másra már időm sem igen lenne.
– A futballal végleg szakított?
– A tévében olykor megnézekegy-egy magyar meccset... Nincs kedvencem, nem rajongok egyik csapatért sem.
– Az édesapjának piros-kék a szíve. Hogy került mégis a Honvédhoz?
– Prózai a magyarázat: Kispest volt hozzánk a legközelebb. Ha a Vasashoz igazolok, állandóan keresztül kellett volna vergődnünk Pesten. Egyébként nemcsak a labdarúgással próbálkoztam, hanem a ralival is. Ennek manapság is hasznát látom, például az akadályhajtásban a bóják közötti távolságok felmérésénél. Már tízévesen belevágtam a kettesfogat-hajtásba, s a kezdetektől komolyan vettem ezt a sportágat. Ebben például különbözünk a húgomtól.
– Mert?
– Marina még nagyon fiatal, ebből adódóan kissé szertelen, játékos. Én a helyében nem is a hajtással, hanem a díjlovaglással próbálkoznék. Nőiesebb, neki testhez állóbb.
– Mégis melyikük juthat messzebbre?
– Csak a saját nevemben beszélhetek. Nincs rajtam eredménykényszer, ha annyi érmem, trófeám lesz összesen, mint amennyi a házunk nappaliját most megtölti, már nem lehetek elégedetlen. Szeretném élvezni a fogathajtást, a pályafutásom nem a vb-elsőség hajszolásáról szól.
– Mennyi időt ad magának a bakon?
– Negyven-ötven évesen is lehet versenyezni, de talán már nem érdemes. Szerencsére még csak tizennyolc vagyok.
A huszonegy lovat és nyolc kutyát tartó (ebből négy Marináé!) Genzwein család életét a fogathajtó-versenynaptár írja. Alex nagyjából tucatnyi viadalon indul évente, egy-egy esemény kapcsán a három lovat, kétfajta lószerszámot, két vagy három kocsit, valamint a dísz- és sportruhákat kell bepakolni a kamionba – utóbbit a versenyző és a két segédhajtó számára, hozzájuk az edző csatlakozik még. A team lakókocsival utazik, a versenyidőszak alatt alig van idő megállni.
Ellenben a karácsony a legszentebb ünnep Genzweinéknél is. Akkor minden a családról szól, összejön a família. Ám az idén hiányzik majd az asztal mellől egy, a szenteste előtti napon hosszú évek óta elmaradhatatlan vendég. Illovszky Rudolf, az edzőlegenda. Őt Genzwein Ferenc második apjaként tisztelte, tiszteli. A mesteredző sosem mulasztotta el, hogy lovas ajándékkal, ostorral, kesztyűvel, sapkával lepje meg a gyerekeket. A szeptemberben elhunyt Rudi bácsi nélkül csendesebb lesz az ünnep az Üllő melletti rezidencián.
