Kíváncsi és akaratos

Hevesi Tamás: Ezt egy életen át kell játszani; Névtelen Nulla; Mindent megteszek, hogy én legyek a tizennegyedik… Nem irigylem a humorosnak szánt szalagcímek miatt. Tud még esetleg viccet, amelyet nem sütöttek el a kinevezése kapcsán?Hevesi Tamás: Ezt egy életen át kell játszani; Névtelen Nulla; Mindent megteszek, hogy én legyek a tizennegyedik… Nem irigylem a humorosnak szánt szalagcímek miatt. Tud még esetleg viccet, amelyet nem sütöttek el a kinevezése kapcsán?

Hirtelen nem jut eszembe egyéb – mosolygott Hevesi Tamás. – Nem vagyok sértődős fajta, de csak azt a poént szeretem, amelyen nevetni lehet. Szerencsére az ilyen és ehhez hasonló címek még idetartoznak. Az ízetlen tréfák viszont azokat minősítik, akik ilyeneket kitalálnak. Sajnálom őket.

Sokan mondják, Hevesi Tamás sikere elsősorban azon múlik, hogy a játékosok elfogadják-e edzőjüknek.

Azt vettem észre a bemutatkozásomkor, hogy kiváló társaságba kerültem. A labdarúgókkal négyszemközt is beszéltem, elmondtam nekik, nálam mik a szabályok. Szerintem a REACfutballisták partnerek lesznek a munkában. Sőt jólesik – főképp, amiért pályakezdő vagyok –, hogy három kulcsjátékosunk, Nyerges Krisztián, Sallai Balázs és Torma Gábor már most meghosszabbította nyáron lejáró szerződését. Azt hiszem, ez is a bizalom jele.

Viszont a szemére vetik, hogy jelentős játékosmúlt nélkül lett élvonalbeli edző, „csak” az NB II-ben játszott. A keret rutinosabbjai azt is mondhatnák: nehogy már Hevesi Tamás mutassa meg, hogyan kell beadni szögletrúgásból – már ha egyáltalán meg tudja mutatni…

Azért a profi világban ez nem így működik. Nem hiszem, hogy José Mourinho rugdalja az Inter edzésein a szögleteket. Egyébként pedig régen rossz lenne, ha, teszem azt, Lisztes Krisztiánnak nekem kellene bármit is megmutatnom. Persze beszállok majd a tréningeken, de fontosabb, hogy technikailag és taktikailag felkészítsem a csapatot. Van feladat bőven. Nincs most olyan pillanata az életemnek, amikor ne gondolnék a REAC-ra. Elkezdtem kidolgozni a felkészülési tervet, töprengek azon, kikkel erősíthetünk. A védekezésünk katasztrofális volt az ősszel, tehát hátul kell frissíteni. Azt tervezem, hogy jövőre más játékrendszerben játszunk majd. Talán így sikeresek lehetünk. Nem is… Biztos vagyok benne!

Nem újdonság: találni irigyeket bőven a honi edzők között is.

Rengetegen köszöntöttek a kinevezésemkor. Majd nyolcszáz sms-t kaptam, viszont nem kergetek hiú ábrándokat. Tudom jól, ki az, aki szívből gratulált, s ki az, aki udvariasságból. Ám ettől még mindegyik jólesett.

Hogy áll a gyorsolvasással? Úgy hírlik, amikor felkérték a szekszárdi női csapat irányítására, a Mucha Józseftől kapott két vaskos szakkönyvet egy éjszaka alatt végigolvasta.

Ennél azért kicsivel több időre volt szükségem. Fogtam a szövegkihúzó filcemet, s megjelöltem, amit fontosnak vagy érdekesnek tartottam. Azóta sok lépcsőfokot végigjártam már, elképesztő mennyiségű jegyzetet felhalmoztam közben. Ám a pro licences végzettségem dacára sem gondolom, hogy létezik olyan fogalom, mint „kész edző”. Az embernek folyamatosan képeznie kell magát. Én pedig kíváncsi vagyok és akaratos. Idehaza, illetve külföldön is bújom a könyvesboltokat, könyvtárakat. Újabb és újabb szakirodalmat keresek, hogy ötleteket merítsek. Már megtapasztaltam, hogy kegyetlen szakma az edzőé. A sikert és a kudarcot néha csak egy hajszál választja el egymástól. Ezt el kell fogadni. Mégis úgy vagyok vele, szeretek edzést tartani, imádok meccselni. Olyankor ezer fokon égek. Nincs annál jobb érzés, mint amikor a pályán viszontlátod a munkádat.

És ha mellé a csapata még nyerni is tud, gyorsan betapasztja a károgók száját.

Nem másnak akarok bizonyítani, csakis saját magamnak és a csapatomnak. Azt mondják: nem szerethetek mindenkit, ahogyan engem sem szerethet mindenki. Azt gondolnak rólam, amit akarnak – persze a jó ízlés határain belül. Az én diplomám viszont ugyanannyit ér, mint más edzőé.

De nem restell tanácsot kérni a tapasztaltabb szakemberektől, ugye?

Többen felajánlották már, hogy segítenek. Úgy vagyok vele, hogy bárkit meghallgatok. Habár távol áll tőlük, hogy beleszóljanak a munkámba, számomra Bicskei Bertalan és Tajti József véleménye egyaránt sokat ér. Igaz, végül nekem kell döntenem, mennyit tudok vagy akarok az elhangzottakból megvalósítani. Egy edző ugyanis legyen egyéniség, bármilyen körülmények között adja önmagát. Amit tanultunk, felfoghatjuk úgy is mint a turistautakat jelző festéseket a fák törzsein. Ezekhez így vagy úgy, de ragaszkodni kell. Azonban a két pont közötti utat nem kell feltétlenül egyenesen megtenni. Letérhetek az ösvényről, érdemes új utakat keresni az erdőben is. Fontos viszont, hogy az ember visszataláljon, s én sem szeretnék rögtön az első métereken eltévedni…