Még jól jöhet a kiküzdött pont

ez „lejön” a pályáról, jól játszanak. 12–9 ide, amikor a dán szövetségi kapitány időt kér. A „mit mutat a statisztika” kérdésre Mátéfi Eszter egészen egyszerű választ ad: „azt, hogy három góllal vezetünk, és jól védekezünk!”. „Nagyon jó eddig. Csak nagyon rossz a lelátóról nézni” – ez már Pastrovics Melinda véleménye. „Figyelj oda Móni!” „Á…á…á”, „Ez az Gabi”, „Gyönyörű, Görbe!”, „Nem érünk viszsza időben”, „Fenn a kéz!”, „Ne kapjunk már gó…ó…lt” – de Dalby bevarrja. Félidő. „Egy ide, ez jó, nem?” – kérdezi Vérten. Igaza van. Ez jó. Jó lenne a végén is. „Vagy inkább tegyünk hozzá még egyet, és akkor, ha netán körbeverés lesz, abból se jövünk ki rosszul” – módosít a bicegve az öltözőbe „elviharzó” szélső. Még inkább igaza van. Dragan Nacsevszki érkezik, láthatóan „kellemes állapotban”. A legendás Nacsevszki, Nacsevszki bírópáros – egykoron a világ legjobbjának tartották – határozottabbik tagja. „Ria, ria, Hungarija!” – böki oldalba Vanyus Attilát, a magyar csapat vezetőjét. „Ria, ria, Hungarija!” – kiabálja fellelkesülve a mellettünk ülő macedón ifjú, aki láthatóan elalél Görbicz Anita minden egyes megmozdulásától. A dánok nem alélnak. A klasszis irányítót kiveszik támadásban. „Megálltunk, ennyit jelent Görbe” – így Vanyus. „Sohasem vezettek, ne vegyék már á..á..t” – ez is ő. Átveszik. Egy sikoly a magyar tábor! „Ez az Baba!” Balogh „Baba” belövi. Vezetünk! „Csak ezt fogd meg még Gini” – megy a sóhaj Pálinger Katalin felé a lelátóról. Nem fogja. Mindent ő sem foghat. A franciák ellen dől el a sorsunk. Egy pont megvan. Kár a másikért, de még jól jöhet ez az egy.