Hogy maradjanak szép emlékeink…

A „Hogy telt az éjszaka?” kérdésre bánatosan felelt a társait a partvonal mellől melegítőfelsőben, sállal a nyakában figyelő Balogh Barbara. A Dunaferr beállósának dupla oka volt a szomorúságra. Nem elég a románok elleni vereség, még be is lázasodott, ezért nem gyakorolhatott társaival. „Először is előkerültek a gyógyító kenőcsök, gyógyszerek, vacsora, aztán lefekvés. Bár nehezen jött álom a szemünkre” – mondta a 23 éves szőke hölgy.

Nála is rosszabbul járt Vérten Orsolya, aki a szobájában feküdt felpolcolt lábbal, bokasérülését pihentetve. Dr. Balogh Péter túl jó diagnoszta, és túl régóta van a szakmában ahhoz, hogy első látásra tévedjen bizonyos sérülések megítélésben. Ahogy a csapatorvos már szerda este megjósolta, az olimpián az All Star-együttesbe is beválasztott győri balszélsőnek részlegesen beszakadt az egyik bokaszalagja.

„Biztos, hogy Orsi a dánok és a franciák ellen sem léphet pályára, aztán vasárnap este eldől, hogy a középdöntőben játszhat-e, ha bejutunk” – hangzott a diagnózis.

Egyébként a magyar gyógyító team minden tagja elképesztően felkészült, Bába Mihály masszőrnek és Mezey Csaba fizioterapeutának olyan felszerelése van – külön mikrobusz szállította a „cuccot” a helyszínre –, lézerrel, ultrahanggal, mágneses készülékkel, hogy egy könnyebb „szívműtétet” segítségükkel akár a szálloda egyik szobájában is elvégezhetne Balogh doktor.

A szálloda – nem csupán a lányok szerint – lehetne komfortosabb is. Enyhén szólva… A fürdőkádakba első ránézésre egészen biztosan nem lépne bele szívesen az a segédmunkás sem (anélkül, hogy bántani akarnánk a segédmunkásokat), aki még le sem vette a szutykos ruháját. Nemcsak azért, mert koszosak a kádak, hanem mert annyira kopottak, hogy alapos tisztítás után is inkább barnállik az aljuk, mint sárgállik. Az meg nem szép.

A csapat edzése délben kezdődött volna, ám a szövetségi kapitány azután, hogy a bemelegítést az öltözőfolyosón vezényelte le, csak jókora csúszással tudta a pályára küldeni játékosait, ugyanis az előttük edző francia válogatottat a Borisz Trajkovszki-csarnokba szállító busz egyszerűen lerobbant. Egy lámpánál megállt, majd képtelenség volt beindítani.

Aki járt mostanában ebben az országban, nem csodálkozik ezen, hiszen a járműparkot a hetvenes évek magyar Ikarus buszai kenterben vernék. A közlekedésről meg elég legyen annyi, az a csoda, hogy sokan túlélik. Taxiba ülni például nem életbiztosítás, egy sávot általában két, de inkább három jármű is magáénak szeretne tudni – élénk dudálás közepette – egyszerre. És állandóan csúcsforgalom van, ráadásul a taxisok hajlamosak vagy nem tudni a ismerni címet, vagy nem odatalálni, ha pedig igen, akkor rendre hatalmas kerülővel.

Viszont mindenki roppant készséges. Látszik, hogy a macedónok szeretnének magukról szép bizonyítványt kiállítani – ha már egyszer az európai szövetség volt olyan kedves, és – más jelentkező híján – nekik ítélte a rendezés jogát. Csak a miheztartás végett: Szkopje mai állapotában a hetvenes évek Miskolcát idézi (de nem kívánjuk bántani a magyar várost).

A magyarok rendben megérkeztek az edzésre, amelyen már a dánok ellen követendő taktikát próbálgatták. Jelen volt a dán tévé stábja is, és a riporternek